A titokzatos őzbak

Miért érdemes?

A kötet tíz, egymáshoz lazán kapcsolódó elbeszélésben idézi fel egy élet kezdetét, vadászatait, családi alakjait és erdélyi tájait. A címadó történet mellett az Elindul egy élet, a Sándor bácsi, A vízileány, a Játék, A régi ház és más darabok önálló műegységek. Kapcsolatukat az elbeszélői emlékezet és a természetben követett nyom motívuma teremti meg. Egy-egy szereplő vagy esemény ezért csak a saját elbeszéléséhez tartozik. A vadászat több szövegben próba és önismereti helyzet. A megfigyelés, a türelem és a döntés pillanata fontosabb, mint a zsákmány. Az őzbak keresése a cél követésének képévé válik, miközben az elbeszélő régi házakhoz, rokonokhoz és gyermekkori tapasztalatokhoz is visszatér. A kötet külön emlékképeket rendez egymás mellé, ettől a hangja egyszerre személyes és legendás. A természetábrázolás alakítja a történetek ritmusát. Az évszakok, gerincek, völgyek és erdei jelek szabják meg a figyelmet. A szövegekben a felnőtt elbeszélő tudása találkozik a gyermek vagy fiatal szereplő kíváncsiságával. Ez a kettős nézőpont teszi lehetővé, hogy az emlék egyszerre legyen élmény és utólagos számvetés. A családi alakok, a játékok és a vadászatok egy eltűnt világ részleteit őrzik, túlzott magyarázat nélkül. A titokzatos őzbak azokhoz szólhat, akik szeretnek rövid, külön is olvasható történetekből lassan összeálló önéletrajzi világot felfedezni. A kötet ritmusa szemlélődő, és a táj ismerete legalább olyan fontos benne, mint a fordulat. A pontos tartalomjegyzék segít elkerülni, hogy a címadó mű eseményeit az egész gyűjteményre vonatkoztassuk. Az olvasási élmény kulcsa a motívumok visszatérésében és az emlékezés változó fényében rejlik.