Hidegvérrel

Miért érdemes?

A Hidegvérrel Gabriel Allon kettős életét már az első kötetben világos szerkezeti erővé teszi. A festményrestaurátor türelme, anyagismerete és aprólékos figyelme ugyanahhoz az emberhez tartozik, mint a célzott műveletekben edzett izraeli ügynök tapasztalata. A két szerep egymást világítja meg: mindkettő rétegek feltárásáról, sérülések olvasásáról és visszafordíthatatlan beavatkozásokról szól. A küldetés politikai tétje a közel-keleti békefolyamat elleni készülő merénylet, személyes tétje pedig Tariq felbukkanása. Az ellenfél Allon családi tragédiájához kötődik, ezért a hajszát a szolgálati kötelesség, a gyász és a bosszú egymásba csúszó indítékai vezetik. Ari Shamron beszervezői nyomása, a londoni műkereskedő világa és Jacqueline Delacroix bevonása többféle lojalitást helyez egymás mellé. A regény kontinenseken át halad, mégis a szereplők előéletére épít. A hírszerzésben az információszerzés, a fedősztori és az emberi sebezhetőség legalább akkora súlyt kap, mint az akció. A politikai háttér határozott, a könyv azonban elsősorban azt figyeli, milyen személyes árat kér a hosszú szolgálat, és hogyan válhat valaki egyszerre megfigyelővé, eszközzé és célponttá. A próza feszes, a művészeti részletek lassabb ritmust adnak a műveleti jelenetek közé. A sorozat későbbi köteteiben kibomló motívumok közül itt jelen van a restaurálás, az európai helyszínek hálózata, Izrael biztonságpolitikai dilemmája és Allon nehezen fenntartható magánélete. A kezdőkötet így karakterdráma és kémthriller egyszerre, erős erkölcsi szürkezónával.