A felakasztott indián szigetén

Miért érdemes?

Bob McKinley egy pizzázó segédjeként még egy fafaragvány javításához is alkalmatlannak látszik, amikor főnöke faanyagért küldi a rossz hírű szigetre. A hétköznapi megbízásból kísértethistória és kincskeresés lesz. Ez a komikus indulás jól jelzi a könyv hangját: a fenyegető helyszíneken is marad tér az ügyetlenkedésnek és a szemtelen megjegyzéseknek. A sziget nevét egy felakasztott indiánhoz kötik, elrejtett vagyona pedig egymástól nagyon különböző embereket vonz. Bob egy indián lánnyal a föld alatti járatokba is eljut, ahol egy különös állat kíséri őket. A kincs hollétére utaló tárgyak, a ház és a temető egymás után tágítják a kaland terét; az egyszerű munkafeladatot hamar elnyomják az újabb veszélyek. A kerettörténet szerint a felnőtt McKinley egy hálaadásnapi vacsorán idézi fel ifjúkori esetét. Lawrence ezúttal a hallgató és közvetítő szerepében van. A visszatekintés oldott hangja közel hozza Bob botlásait, ezért a könyv akkor is könnyen követhető, ha más regényekből még alig ismered a későbbi professzort. Kalandkrimiként a helyszínekhez tapadó legendák, a kincsre pályázók ütközése és Bob sodródása adják a fő vonzerőt. A humor a kísérteties jelenetek mellé is odafér, így a borzongás gyakran egy újabb képtelen helyzettel váltakozik. Ha szívesen követnél egy tapasztalatlan fiatalt olyan ügyben, amelybe eredetileg esze ágában sem volt beleavatkozni, ez a mellékszereplőre épülő történet önállóan is olvasható.