A végső kocsma
kortárs szépirodalom
Naplójegyzetek és egy készülő próza változatai követik az idős író mindennapjait, testi gyengülését és a munka folytatásáért vívott küzdelmét. Budapest és Berlin, kórházi tapasztalatok, olvasmányok és politikai megfigyelések kerülnek egymás mellé. A címadó szöveg újrakezdései azt mutatják, hogyan dolgozik tovább a forma akkor is, amikor a szerző már saját idejének végességét tekinti közvetlen valóságának.
Miért érdemes?
A kötet naplójegyzetekből és egy prózai nekirugaszkodás változataiból épül fel. Az elbeszélő idősödő testét, munkaképességét és a halál közelségét figyeli, de a feljegyzések nem egyszerű betegségkrónikák. Minden testi tapasztalat az írás kérdéséhez vezet vissza: lehet-e még új formát találni, mit ér a félbehagyott mondat, és hogyan változik meg a szerző viszonya a saját életművéhez, amikor az idő már szűkös erőforrás. Budapest és Berlin között mozogva a könyv két otthon eltérő ritmusát is rögzíti. Utazások, lakások, kórházi tapasztalatok és beszélgetések adják a hétköznapi hátteret. A nagy történelmi témák ezen a késői nézőponton átszűrve térnek vissza. Az elbeszélő kevésbé rendszert akar alkotni, inkább azt méri fel, mely gondolatok maradnak érvényesek a mindennapi gyengeség, a függés és a veszteség konkrét helyzeteiben. A „végső kocsma” prózatöredéke többször újrakezdődik. A változatok láthatóvá teszik a formakeresést. Ugyanazok a motívumok más sorrendben és hangnemben jelennek meg, ezért az olvasó közvetlenül érzékeli a szerkesztés tétjét. A befejezetlenség a kötet tárgya: meddig tartható mozgásban egy történet, amikor a lezárás biológiai ténnyé válik. A hang gyakran száraz, ironikus és önmagával szemben könyörtelen. A rövid egységek miatt szakaszosan olvasható, az ismétlések és változatok összevetése azonban folyamatos figyelmet kér. Azoknak ad különösen sokat, akik az alkotói folyamatot a kész mű mögött is látni szeretnék. A könyv konkrét feszültsége abból ered, hogy minden új bejegyzés egyszerre bizonyítja a munka folytathatóságát és a rendelkezésre álló idő fogyását. A töredékek sorrendje az egyre szűkülő időérzetet is követhetővé teszi. A javított és elvetett változatok az utolsó munkafolyamat állomásait is megőrzik.
Kinek való?
Neked való, ha az öregedésről és az alkotás végességéről töredékes, ironikus naplóprózában olvasnál, és érdekelnek egy szöveg változatai.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha kerek regénytörténetet, kevés ismétlést vagy derűs visszatekintést szeretnél.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek