08-15 avagy Asch őrvezető kalandos lázadása

Miért érdemes?

A trilógia nyitánya a kaszárnyát önálló társadalmi rendszerként mutatja be. A napirendet parancsok, jelentések és ismétlődő gyakorlatok szabják meg, de a szabályok mögött személyes hiúság, félelem és karriervágy működik. Asch őrvezető azért válik veszélyessé felettesei számára, mert pontosabban érti az előírásokat náluk, és következetesen emlékezteti őket saját eljárásaik következményeire. Vierbein tüzér kiszolgáltatottsága adja a lázadás közvetlen indítékát. A kiképzés során elszenvedett megalázás egyetlen katona ügyének látszik, majd sorra megmutatja, hogyan védi egymást a rang, az ismeretség és a szolgálati tekintély. Asch válaszai aprók és gondosan időzítettek: kérdez, jelent, bizonyítékot őriz, valamint olyan döntésre kényszeríti a feljebbvalókat, amelyet később már nehéz letagadni. A humor a katonai nyelv és a valós helyzet közötti távolságból ered. Ugyanaz a parancs papíron fegyelmet teremt, a gyakorlatban sértettséget, félelmet vagy kapkodást vált ki. A szereplők beszéde megőrzi a rangkülönbségeket, ugyanakkor minden félreértés és túlzó utasítás újabb rést nyit a rendszerben. Ettől a szatíra konkrét marad: emberek, tárgyak és adminisztratív lépések hordozzák. A folytatások háborús helyzeteihez ez a kötet adja meg az alapot. Asch módszere, Vierbein sérülékenysége és a tisztek önvédelmi reflexei már a laktanyában kialakulnak, így későbbi döntéseik sem elszigetelt jellemvonásoknak tűnnek. Akkor különösen érdekes az olvasás, ha kíváncsi vagy arra, miként készíti elő a békeidős kiképzés a front engedelmességét és a felelősség elhárítását. A nyitókötet önálló történetként is lezár egy fegyelmi konfliktust, de a szereplők viszonyait nyitva hagyja. Ez készíti elő a trilógia további mozgását: a laktanyában megtanult eljárások a fronton már életet vagy halált befolyásolnak, a békeidős sérelmek pedig új körülmények között térnek vissza.