Az ördög könnycseppje

Miért érdemes?

A történet szűk határideje világos szerkezetet ad: a támadó meghatározott időközönként újabb tömeggyilkosságot ígér, a közvetítő halála után pedig nincs kit kihallgatni. A nyomozás súlypontja egy kézzel írt zsarolólevélre kerül. Parker Kincaid apró grafikai sajátosságokból próbál mozdulatot, képzettséget és szokást következtetni, így az okmányelemzés valódi cselekményformáló eszköz. A fejezetek ritmusát az újabb támadásig hátralévő idő, illetve az elemzés lassúsága közötti különbség adja. Kincaid nem akcióhősként kerül az ügybe. Visszavonult szakember és apa, aki a családja biztonságát mérlegeli, amikor Margaret Lukas segítséget kér tőle. Ettől a szakmai feladat minden kockázata személyes. A közös munka azért feszült, mert a laboratóriumi óvatosságot folyamatosan felülírja az óra, az FBI pedig egyetlen bizonytalan jelből sem engedhet biztos következtetést készíteni. Lukas döntéseinek súlyát növeli, hogy a szakértői bizonytalanságot közvetlen életveszélyben kell kezelnie. A kézírás itt egyszerre anyag és viselkedés. A tinta, a papír, a betűk formája és a sorok ritmusa külön kérdéseket nyit, de egyik sem ad önmagában teljes profilt. A könyv feszült részei a részleges bizonyossággal dolgoznak: egy jel kizárhat valakit, egy másik csak valószínűsíthet útvonalat. Ez a módszer megkülönbözteti a regényt a szerző Lincoln Rhyme-történeteitől. Az eredmények használhatósága mindig azon múlik, mennyire pontosan választják el a tényt a valószínűségtől. Azoknak ajánlható, akik az üldözés mellé részletes szakmai gondolkodást kérnek. A szilveszteri Washington és az ismétlődő határidők feszes tempót adnak, a családi szál pedig megmutatja, mit kockáztat a civil szakértő. Önálló történet, ezért sorozatismeret nélkül olvasható. A figyelem középpontjában végig az áll, hogyan lesz néhány kézzel húzott vonalból használható nyom. A levél így végig aktív helyszínként működik, bár az elkövető fizikailag nincs jelen az elemzésnél.