Szamarkand

Miért érdemes?

A történet első fele Omár Hajjám köré épül, aki tudósként, költőként és udvari emberként egyszerre több elvárásnak próbál megfelelni. A rubáiját kézirata személyes gondolatok tárháza, ugyanakkor veszélyes tárgy is a politikai és vallási viták közegében. A perzsa városok közötti út így szellemi és hatalmi térképpé válik. A kézirat anyagi sérülékenysége jól ellenpontozza a versek hosszú kulturális életét: a tárgy elveszhet, a neki tulajdonított mondatok tovább vándorolnak. A középkori szálban az uralkodói udvar, a vezíri politika és a nizárita mozgalom alakjai találkoznak. A történelmi személyeket fikciós kapcsolatok kötik össze. Központi kérdésük, hogyan maradhat fenn a szabad gondolkodás az erőszakos rendszerek között. Hajjám kételyei fontosabbak a biztos válaszoknál. A szereplők tudományos, vallási és politikai nyelve folyton ütközik, így a műveltség sem jelent automatikus védelmet. A későbbi idősík egy amerikai kutatót követ, aki a kézirat nyomába ered, és a modernizálódó Perzsia politikai küzdelmeibe kerül. A régi könyv ebben a részben már elveszett örökség és személyes megszállottság. A két korszak eltérő intézményei között hasonlóan törékeny marad a tudás szabadsága. A modern szálban a külföldi kíváncsiságot az alkotmányos mozgalom résztvevőinek saját céljai helyezik új fénybe. A váltott idősík és a történelmi kaland együtt azoknak szól, akik szeretik, ha egy tárgy hosszú időn át hordoz jelentést. A regény szabadon bánik a hiányos életrajzi adatokkal, ezért a fikciós elemeket érdemes elkülöníteni a bizonyítható történelemtől. Olvasmányként éppen ez a képzeletbeli folytonosság tartja össze a költőt és későbbi keresőjét. A tragikus végpont után a keresés jelentése és az örökség átadásának bizonytalansága marad meg.