Őfelsége hadihajója

Miért érdemes?

A sarkvidéki konvoj története a kimerültséget ugyanolyan veszélyként kezeli, mint az ellenséges támadást. Az Ulysses legénysége már induláskor túl van saját teljesítőképességének határán, a szolgálati rend mégis újabb őrséget és újabb riasztást követel. A hideg, a jegesedés és az alváshiány minden parancs végrehajtását bizonytalanná teszi. Ettől a csaták között is állandó marad a feszültség. A regény több fedélzeti nézőpontot kapcsol össze. Tisztek, rádiósok, gépészek és fegyverkezelők ugyanazt a konvojt eltérő információból látják, így az olvasó a parancsnoki döntések mellett azok testi következményeit is követheti. A hajó működése közösségi teljesítményként jelenik meg. Egyetlen részleg hibája vagy késése mások mozgásterét is szűkíti, a sérült rendszer helyreállítása pedig gyakran közvetlen életmentés. Vallery kapitány betegsége és a zendülés utóhatása a fegyelem kérdését árnyalja. A tiszteknek olyan embereket kell ismét harcba vezetniük, akiknek korábbi tiltakozása valós terhelésből fakadt. A parancsnoki lánc működik, de minden döntéshez erkölcsi teher társul. A könyv külön figyelmet ad azoknak, akik egy mentőmanőver, kísérőfordulat vagy légvédelmi parancs során más hajók túléléséért felelnek. A részletes tengeri közeg türelmet kér, cserébe pontosan érzékelteti a konvoj elszigeteltségét. A rádióüzenetek töredékesek, a látótávolság változik, a kötelék hajói eltűnhetnek a viharban. A veszteségek ezért gyakran csak később válnak bizonyossá. A hajó neve és szerkezete mindvégig ismerős marad, a fedélzeten szolgáló emberek köre támadásról támadásra fogy. A visszatérő szolgálati pontok ezért minden alkalommal más emberi hiányt tesznek érzékelhetővé. Egy üres poszt vagy félbeszakadt rutin azonnal megmutatja, ki hiányzik a következő riadónál.