A rútság története

Miért érdemes?

A képes kultúrtörténet vállalkozása rögtön bizonytalanná teszi tárgyát. A rútság egyszerre testi eltérés, erkölcsi bélyeg, vallási félelem, komikus túlzás és tudatos művészi lázadás. A fejezetek azért működnek jól, mert a képek és az idézett szövegek sokszor vitába kerülnek a korszak elméleteivel. Ugyanaz a szörnyalak rémisztő jelként, díszítő motívumként vagy felszabadító groteszkként is előkerülhet. A válogatás azt is érzékelteti, hogy egy kultúra gyakran mások testére, vallására vagy szokásaira vetíti saját szorongását. A történeti ív három évezred példáit mozgatja. Az antik testeszménytől a keresztény pokolképeken és boszorkányábrázolásokon át eljut az ipari tájhoz, a giccshez és az avantgárdhoz. A változásokat elágazó történetként rendezi el, így azt láttatja, hogy a korábbi félelmek új alakban térnek vissza, a tiltott kép pedig később esztétikai kísérlet alapanyaga lehet. A kronológia közben újra felbukkannak az állati, démoni és emberi jegyeket vegyítő figurák, mindig más erkölcsi hangsúllyal. A nagy képanyag itt nem illusztratív melléklet. A reprodukciók arra kényszerítik az olvasót, hogy saját reakcióját is megfigyelje: undort, kíváncsiságot, részvétet vagy nevetést vált-e ki belőle egy test, tárgy vagy jelenet. Ezzel a kötet a befogadás történetét is bevonja, és megmutatja, mennyire függ a tekintet a vallási, társadalmi és művészeti konvencióktól. Érdemes lassan lapozni, mert a képaláírások és az idézetek sokszor árnyalják a főszöveg nagyobb ívű állításait. A könyv különösen jó párbeszédet alkot a szépségről szóló testvérkötettel. Együtt olvasva világossá válik, hogy a két fogalom határa átjárható: a fenséges rettenete, a mártír szenvedése vagy a modern művészet torzítása túllép az egyszerű ízlésítéleten. A fejezetek után egy múzeumi kép vagy filmes szörny is több történeti réteggel néz vissza az olvasóra. Ez a bizonytalanság teszi a könyvet beszélgetésre alkalmassá: két olvasó ugyanazt a képet eltérő történeti és személyes tapasztalattal látja.