Tavaszi rügyek

Miért érdemes?

Az ifjúságról szóló elbeszélések közös ereje a nézőpontjukban rejlik. A gyerekek és diákok a felnőttek szabályait kész adottságként kapják, mégis folyton saját értelmet adnak nekik. Egy iskola rendje könnyen csínyek terepévé válik, egy kisvárosi különc pedig egész legendakört vonz maga köré. A történetek szeretettel nézik a kíváncsiságot, miközben azt is megmutatják, milyen kegyetlen lehet a közös tréfa annak, aki céltáblává lesz. Selmecbánya több puszta háttérnél: utcái, iskolája és ismerős alakjai összekötik a visszaemlékezéseket. Az elbeszélő úgy járja újra ezt a világot, hogy egyszerre emlékszik a gyerekkori benyomásra és érti a felnőtt következményeket. Ettől a humor gyakran kettős fényt kap. Előbb együtt nevethetsz a diákok találékonyságán, majd észreveheted, mennyi kiszolgáltatottság marad a tréfa másik oldalán. A kötet darabjai változatos témákat mozgatnak: becsületet, szerencsét, családi történeteket és az alkotói pálya kezdetét. A lazább kapcsolódás szabadságot ad az olvasásnak, közben a visszatérő fiatal nézőpont mégis egységet teremt. Érdemes figyelned arra, hogyan változik egy-egy felnőtt alakja attól függően, ki mesél róla. A gyerek számára félelmetes tekintély később esendő embernek látszhat, a nevetséges különc pedig váratlan méltóságot kaphat. Rövid fejezetei és közvetlen hangja miatt a könyv könnyű belépő a klasszikus prózába, ugyanakkor több rétegben olvasható. Aki saját iskolaéveire emlékszik, más hangsúlyokat talál benne, mint aki még közel van a diákok világához. A régies kifejezések néhol lassítanak, de a jelenetek ritmusa és a szereplők gyors körvonalazása hamar visz tovább. A legjobb darabokban egyetlen mozdulat vagy félmondat is elég ahhoz, hogy a vidámság mellé részvét társuljon.