Emberi nyomok

Miért érdemes?

A két főszereplő szakmai barátsága egyszerre együttműködés és vita. Jacques Rebière személyes okból akarja megfejteni bátyja hanghallásának eredetét, Thomas Midwinter pedig az irodalom felől érkezik az orvosláshoz. Találkozásukban közös lelkesedés születik, de már kezdetben eltérően gondolkodnak arról, hogy a lélek betegségeit testi folyamat, élettörténet vagy társadalmi környezet magyarázza-e. Az eszmei különbséget kezelések, tévedések és családi következmények teszik próbára. A karintiai klinika a századvégi gyógyítás utópiája. A két orvos gazdag páciensek díjából szegény betegeket is fogadna, a hegyi környezet pedig szabadságot ígér a korabeli intézetek kényszerítő gyakorlatától. A terv megvalósítása közben azonban a pénz, a hírnév és a tudományos elsőbbség kérdése is belép a kapcsolatukba. A rendelők mellett házasságok és gyermekek alakulnak, így minden szakmai döntés egy közös háztartás bizalmát is érinti. A történet erősen támaszkodik az idegtudomány, a korai pszichoanalízis és az elmegyógyászat történetére. Charcot párizsi köre, az angol intézetek és a biológiai öröklés elméletei valós szellemi háttérként jelennek meg. A magyarázó részek sűrűek, ezért a könyv lassabb figyelmet kér egy hagyományos családregénynél. Az új tudományterület részleges megfigyelésekből, személyes ambícióból és olyan hibákból épül, amelyeknek beteg emberek viselik a következményeit. Jacques és Thomas pályáját Sonia gyakorlati ereje tartja kapcsolatban a mindennapi élettel. Az ő jelenléte emlékeztet arra, hogy az emberi elme elméletei mögött ápolás, türelem és hosszú együttélés áll. A későbbi háborús szál a fejlődésbe vetett hitet is felülvizsgálja: az orvosi tudás növekedése mellett ugyanaz a társadalom tömeges pusztításra készül. A pályák végére a szakmai tévedések és a személyes hűség ugyanahhoz a családi örökséghez kapcsolódnak.