Az ősforrás

Miért érdemes?

Howard Roark építész saját terveihez ragaszkodik akkor is, amikor megrendelők és intézmények kész minták másolását várják tőle. Pályája Peter Keating gyors társadalmi felemelkedésével áll szemben: egyikük szakmai önállóságot, másikuk elismerést keres. Dominique Francon egyszerre vonzódik Roark következetességéhez és fél attól, milyen büntetést mér rá a közeg. A konfliktus így munka, szerelem és világnézet területén is zajlik. Ellsworth Toohey kritikusként közvéleményt és karriereket formál, Gail Wynand pedig sajtóbirodalma révén hatalmat gyakorol. Mindketten felismerik Roark különállását, mégis eltérő módon próbálják irányítani. Az épületek a szereplők döntéseinek látható következményei: a tervezés esztétikai kérdésből erkölcsi próbává válik. A regény hosszú vitái nyíltan ütköztetik alkotói szabadság, közösségi elvárás és személyes felelősség fogalmait. A történet erős, programszerű állításokat tesz, ezért az olvasás része lehet a vitatkozás is. Roark hajlíthatatlansága felszabadító következetességként és veszélyes önigazolásként egyaránt értelmezhető, különösen Dominique-hoz fűződő kapcsolatában. A jogi és szakmai fordulatok nagy drámai helyzetekben sűrítik a filozófiai téteket. A könyv kevés teret ad a kompromisszum hétköznapi értékének, szereplőit gyakran eszmék hordozóiként mozgatja. Terjedelmes, retorikusan felépített regényre számíts, amely az építészet nyelvén beszél egyéni ítéletről és társadalmi nyomásról. A szerelmi jelenetekben hatalmi egyenlőtlenség és szexuális erőszak is megjelenik, a politikai viták pedig sok olvasónak túl direktnek hatnak.