Alatriste kapitány kalandjai

Miért érdemes?

A sorozatnyitó Íñigo Balboa emlékező hangján mutatja meg Diego Alatristét. A fiú csodálja a veterán katonát, de látja fáradtságát, szegénységét és hallgatását is. Ez a kettős nézőpont megóvja a történetet az egyszerű hőskultusztól: a kardforgató tudása valós, társadalmi helyzete mégis bizonytalan, döntései pedig következményekkel terheltek. Íñigo visszatekintése azt is jelzi, hogy a kalandból később történelmi emlékezet és személyes önigazolás lesz. Madrid utcái, fogadói, színházai és udvari folyosói egymáshoz közel helyezik a magas politikát és a mindennapi túlélést. A titkos megbízás mögött egyházi és diplomáciai érdekek állnak, Alatriste számára azonban először két arc és két penge jelenti a helyzetet. A regény ereje abból fakad, hogy a nagyhatalmi tervet egy zsoldos korlátozott információival érzékelteti. A kor híres alakjai rövid találkozásokban jelennek meg, így a történelmi háttér a főhősök napi munkáját közvetlenül érinti. A vívás rövid, pontos jelenetekben jelenik meg. A mozdulatok mellett az is számít, mikor hajlandó valaki megállni, megszegni a parancsot vagy vállalni egy későbbi ellenséget. Íñigo közben a becsület nyelvét tanulja, és fokozatosan érzékeli, hogy ugyanaz a szó mást jelenthet katonának, nemesnek, papnak vagy költőnek. A párbajok közti csendesebb jelenetek megmutatják, mennyit jelent egy tartozás, egy név vagy egy régi flandriai bajtársi kapcsolat. Belépőként jól kijelöli a későbbi kötetek világát: Alatriste múltjának csak részleteit kapjuk, a kapcsolatok viszont már most tartós veszélyt hordoznak. A rövid terjedelem lendületes, a történelmi nevek és utalások nem fedik el a központi konfliktust. Az olvasó egy olyan Madridot ismer meg, ahol a hírnév gyorsabban terjed, mint a pontos igazság. A következő kötetekhez több tartós ellenfelet és kérdést hagy hátra, de az első megbízás önálló, lezárt ívet kap.