Bíborszín
történelmi
Celie levelekben meséli el az életét, és lassan visszaszerzi a hangját. Felkavaró, mégis felszabadító regény a túlélésről. Celie Istennek címzett levelekben meséli el az életét: a szegénységet, az erőszakot, az elszakított testvért — és azt a lassú utat, ahogy más nők szeretete és példája révén visszaszerzi a hangját és az önbecsülését. Walker regénye felkavaró, mégis felszabadító olvasmány a túlélésről és a testvériségről.
Miért érdemes?
Celie tizennégy éves, és levelet ír Istennek — mert rajta kívül nincs senki, akinek elmondhatná, mi történik vele. Így indul a huszadik századi amerikai irodalom egyik legfontosabb regénye: az amerikai Dél fekete közösségében, a legmélyebb kiszolgáltatottságból, egy lány hangján, akitől mindent elvettek — a húgát, a gyerekeit, a saját testét is. Nehéz kezdés, és a könyv nem is tesz úgy, mintha nem az volna.
De a Bíborszín valójában a felemelkedésről szól, a szenvedésen túl — és ettől lesz az egyik legfelemelőbb olvasmány, amit nehéz témában találni. Celie élete akkor fordul, amikor megjelenik benne Shug Avery, a szabad szájú, szabad életű énekesnő: az első ember, aki ránéz Celie-re, és embert lát. Ami kettejük között kibontakozik — gyengédség, szerelem, szövetség —, az adja a könyv szívét; körülötte pedig nők egész hálója épül, akik egymást tartják meg egy őket összetörni akaró világban.
A forma külön csoda: az egész regény levelekben íródik, Celie beszélt, iskolázatlan, mégis tévedhetetlenül pontos nyelvén — és ahogy az élete tágul, úgy tágul a mondatai világa is. Szó szerint azt olvassuk, ahogy valaki az írás által megtanul létezni. Kevés regényben esik ennyire egybe a forma és a történet.
Olvasni gyors — a levelek rövidek, a hang beszippant —, megélni annál mélyebb: a könyv végigjárja a haragtól a megbocsátásig vezető teljes utat, és a végére a címe is megtelik jelentéssel. Modern klasszikus, amely filmen és színpadon is világot járt — de az ereje a lapokon a legnagyobb. Magyarul két címen is megjelent az évek során — ha Kedves Jóisten vagy Bíborszín címen fut is, ugyanarról a könyvről van szó.
Kinek való?
Neked való, ha erős női történetet keresel, amely a legnehezebb helyekről indul, a sötétségből viszont kivezet — ez a könyv végső soron a túlélésről és az önmagára találásról szól. Ha szereted a levélregényeket és a különleges elbeszélői hangokat, Celie hangja sokáig veled marad. És ha a klasszikusok közül a máig elevenekre vagy kíváncsi, ez az egyik legjobb példa arra, hogy egy nagy könyv évtizedek múltán is éget. Könyvklubba is erős választás: a levélforma rövid, jól adagolható szakaszokra bontja, a témái pedig maguktól indítják a beszélgetést.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való most, ha nehéz időszakban vagy: az első fejezetek szexuális erőszakot és bántalmazást ábrázolnak, kendőzetlenül — a könyv megéri, de jól kell időzíteni. A beszélt nyelvű, szabálytalan próza eleinte szokatlan lehet, bár hamar természetessé válik. És aki gyors feloldozást vár, annak türelem kell: ez a történet lassan, megküzdve világosodik ki — pont ezért hiteles.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek