Solitaire – Pasziánsz

Miért érdemes?

Tori Spring cinikus, visszahúzódó narrátorként mutatja be a világát, ezért már az elején érződik, hogy saját állapotát sem látja teljesen kívülről. A történetben megjelenő Pasziánsz nevű anonim csoport először iskolai tréfákkal hívja fel magára a figyelmet, majd egyre nagyobb akciókat szervez. Tori kívülállóként figyelné mindezt, de Michael Holden jelenléte és a körülötte történő események lassan bevonják a cselekménybe.

A regény sötétebb tónusú, mint a Heartstopper, és tudatosan bizonytalan narrációval dolgozik. Tori depresszív gondolkodása, önértékelése és kapcsolatai sokszor torzítják azt, hogyan érzékeli a helyzeteket. Az olvasási élmény a Pasziánsz kilétének megfejtése mellett azt is vizsgálja, mennyire megbízható Tori saját magáról alkotott története.

Michael nem egyszerű romantikus ellenpont. Kiszámíthatatlan energiája és nyíltsága folyamatosan ütközik Tori passzivitásával, de a kapcsolatuk nem oldja meg automatikusan a lány problémáit. A könyv egyik fontos ereje, hogy a barátság, családi kapcsolat és mentális állapot külön rétegekként maradnak jelen.

A szerző saját figyelmeztetése szerint a könyv mentális betegséget, önsértést, öngyilkossági gondolatokat és étkezési zavarra utaló témákat is érint, ezért jóval komorabb olvasmány, mint a kapcsolódó képregények. Akkor működik igazán, ha a rejtély mellett egy megbízhatatlanabb, sérülékeny narrátor belső világára is kíváncsi vagy.