IV. Henrik I.

Miért érdemes?

Hal kétféle apai alak közelében él. A király a dinasztia jövőjét kéri számon rajta, Falstaff a szabályok kijátszását és az öröm keresését teszi vonzóvá. A herceg mindkét közeg nyelvét érti, és korán jelzi, hogy saját megváltozásának látványát is tervezi. Ettől a léhaság kérdésessé válik: mennyi benne az élvezet, és mennyi a későbbi hírnév előkészítése? A darab nem engedi egyszerűen elválasztani a fiatalember baráti jelenlétét attól, ahogyan jövőbeli uralkodóként figyeli önmagát.

Falstaff történeteiben az igazság könnyedén alkalmazkodik ahhoz, amire éppen szüksége van. Egy elrontott rablásból saját vitézségének meséjét gyártja, és a leleplezésből is újabb tréfával próbál kijutni. A fogadóbeli rögtönzésekben a herceg és a lovag az apa meg a fiú szerepét is eljátssza. Az utánzás egyszerre szórakozás és próba: a közelgő számonkérés olyan közegben hangzik el először, ahol még vissza lehet vonni mindent azzal, hogy csak játék volt.

Hotspur másféle önképet követ, amelynek középpontjában a harci becsület áll. Lendülete vonzó, de nehezen tűri a tárgyalás lassúságát és szövetségesei külön érdekeit. A lázadók tanácskozásai megmutatják, hogy a nagy közös ügy mögött földbirtokok, családi sérelmek és személyes versengések húzódnak. Falstaff becsületről szóló kérdései mindezt a sebezhető test felől nézik. A szép szavak értékét a csatatéren már az méri, segítenek-e bárkin, aki megsérült.

A háborúban a kocsmai tréfa és az udvari szerep végül ugyanarra a helyre érkezik. Halnak bizonyítania kell, Falstaff pedig továbbra is a túlélés és a haszon lehetőségét keresi. A komikus alak szerethetősége mellől érdemes nem elengedned a rábízott katonák sorsát. Az első rész erős önálló ívet zár le, a herceg kapcsolatainak teljes átrendeződését a folytatás mutatja meg. A felnövés itt többféle férfiminta között zajlik, sok humorral és kényelmetlen erkölcsi különbségekkel.