Az élcsapat avagy Tanácsköztársaság 1919
A Tanácsköztársaság százharminchárom napját a régi rend szétesése és az új hatalom bizonytalansága felől mutatja meg a regény. Páncélvonatok, politikai jelszavak és rögtönzött igazságszolgáltatás jelzi, milyen gyorsan változik meg a hétköznapi élet. Történelmi regény a korszak iránt érdeklődőknek; ítéletet hirdető tézisregény helyett több társadalmi erő ütközését követi, és nyugtalan korrajzot ad.
Miért érdemes?
Az élcsapat Benedek első Tanácsköztársaság-regénye, tíz évvel a Vörös, mint a vér krimije előtt, és itt még a korrajz a lényeg, nem a bűnügy: a régi rend szétesését és az új hatalom improvizált, bizonytalan működését követi a proletárdiktatúra százharminchárom napján át, páncélvonatokkal, jelszavakkal, rögtönzött bíróságokkal és olyan hétköznapi emberekkel, akik nem tudják, meddig tart az, ami körülöttük történik. A cím ironikus, az élcsapat a párt önképe, a regény viszont több társadalmi erő ütközését mutatja, és tudatosan kerüli az egyirányú ítéletet. A hangnem nyugtalan, a szerkezet tablószerű. Aki a Tanácsköztársaságról regényes képet keres, itt a szerző ítélettől mentes, korrajzközpontú változatát kapja; a Vörös, mint a vér olvasói a krimi történelmi hátterét találják benne.
Kinek való?
Neked való, ha a Tanácsköztársaság ritkán feldolgozott korszaka érdekel, ha a történelmi regényt ítélet helyett több társadalmi erő ütközéseként szereted olvasni, és ha a Vörös, mint a vér után a szerző korábbi, korrajzközpontú megközelítésére is kíváncsi vagy.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a Tanácsköztársaságról bármelyik irányba egyértelmű ítéletet vársz, mert a regény szándékosan nem tézisregény, vagy ha cselekményközpontú krimit keresel: itt a korrajz és a tabló a fő tartalom.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek