A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet

Miért érdemes?

Rentai Renáta új gimnáziumban kezdi az évet, ahol egyetlen embert sem ismer, és ahol az első napokban minden apróság óriásinak tűnik: hova ül le az ember az ebédlőben, kivel cserél telefonszámot, mit jelent, ha valaki visszaköszön. A regény naplóformában íródik, dátumozott bejegyzésekkel, és pontosan ezt a léptéket tartja: a hétköznapok apró rezdülései viszik előre a nagy fordulatok helyett.

Ez a forma a könyv legnagyobb erőssége. A napló engedi, hogy a főszereplő hangja legyen a lényeg — az önirónia, a túlgondolás, a hirtelen lelkesedés és a másnapi szégyen. Aki járt magyar gimnáziumba, itt mindent felismer: a tanárok szokásai, az osztálykirándulás, a padtárs-politika, a folyosói pletyka, a csoportos tanulás vizsgák előtt. Kevés kortárs magyar ifjúsági könyv talált el ennyire pontosan egy közeget.

A másik réteg a barátság és a beilleszkedés kérdése. A regény sokkal árnyaltabb ennél: vannak, akik kedvesek és mégis bántanak, vannak, akik hangosak és mégis megbízhatók, és a főszereplő sokszor rosszul dönt. A szerelmi szál lassan indul, és a sorozat egészében bontakozik ki — ebből az első kötetből még inkább csak a feszültség érződik.

Ez a nyolcrészes sorozat nyitánya, és sokan ezzel a könyvvel kezdtek el egyáltalán olvasni. Épp ezért nemcsak kamaszoknak jó választás: szülőként is érdemes belelapozni, mert nagyon pontos képet ad arról, milyen ma tizenévesnek lenni Magyarországon. A szerző későbbi sorozatai — a Bexi-könyvek és az Iskolák versenye — ugyanezt a hangot viszik tovább, csak feszesebb szerkezetben. Iskolakezdéskor kifejezetten jó ajándék, mert pontosan azt a helyzetet írja le, amiben az olvasója éppen van. Külön érdemes megjegyezni, hogy a sorozatot maguk az olvasók tették népszerűvé: kézről kézre adták, és a közösség tartotta életben, ami sokat elárul arról, mennyire eltalálta a saját közönségét.