Hókuszpókusz – Kurt Vonnegut borító

Hókuszpókusz

Kurt Vonnegut

klasszikus

Eugene Debs Hartke vietnámi veteránból lesz tanár a Tarkington intézetben, majd elbocsátása után a közeli, japán kézben lévő börtön foglyait oktatja. Amikor tömeges szökés történik, őt teszik felelőssé az események megszervezéséért. Saját történetét a két intézmény és a háborús múlt között haladva próbálja összerakni. A gazdag diákok és az elítéltek világának közelsége egyre kínosabbá teszi az amerikai siker szokásos magyarázatait.

Miért érdemes?

A Hókuszpókuszban egy egykori katona próbálja összerakni, hogyan sodródott a tanári pályán át a fogságig. Eugene Debs Hartke visszatekintése egyszerre személyes számvetés és Amerika torzképe: az intézmények magasztos önképe mellett rendre megjelenik az a gyakorlat, amely embereket tesz eldobhatóvá. A háborús emlékek a hétköznapi történeteket is beárnyékolják. A szöveg úgy tesz, mintha különféle papírdarabokra írt feljegyzésekből állna össze. Rövid szakaszokat, visszatérő mondatokat, félbeszakított gondolatmeneteket olvasol; az időrendhez többször vissza kell igazítanod a figyelmedet. Egy odavetett megjegyzés később új súlyt kap, és az apró nyelvi ütközések gyakran hamarabb érik el a hatásukat, mint a cselekmény fordulatai. Vonnegut humora itt kellemetlen közelségbe hozza a nevetségest és az embertelent. Hartke magyarázatai közben azt is mérlegelheted, mennyit ér egy erkölcsi szabály, ha a hivatalosan engedélyezett erőszakot egészen másként ítélik meg, mint az egyéni vétket. A gunyoros hangból kiérezhető indulat miatt a könyv derűje sokszor már a következő mondatban megkeseredik. Az élményhez hozzátartozik az elbeszélő bőbeszédű csapongása és az ismétlések nyomatéka. Ha szeretsz vitázni egy könyv állításaival, a túlzó társadalomrajz sok fogódzót ad ehhez. Szorosan vezetett történetet keresve viszont könnyen elveszítheted a türelmedet: a kitérők és a fekete tréfák jóval nagyobb teret kérnek, mint a szereplők érzelmeinek aprólékos kibontása.

Kinek való?

Neked való, ha szívesen olvasol maró háborúellenes szatírát, és élvezed, amikor egy töredékes elbeszélésben neked kell összekapcsolnod a részleteket. Hartke önigazolásait és a társadalmi intézmények működését együtt vizsgálhatod, kényelmetlen nevetések kíséretében.

Kinek nem feltétlenül?

Nem feltétlenül neked való, ha lendületes, időrendben haladó regényt vagy mélyen kidolgozott családi kapcsolatokat vársz. Az ismétlődő gondolatok, a szándékosan elnagyolt alakok, a szexualitásról szóló megjegyzések és a háborús kegyetlenség fárasztóvá tehetik az olvasást.

Ehhez hasonlót keresel?

Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.

Hasonló könyveket kérek