Fortepan
vers
Régi fényképek ismeretlen alakjaihoz képzelt életek társulnak a versekben: egy arc, egy helyszín vagy egy mozdulat új történetet indít el. A képekhez kapcsolódó szövegek mellett szerepmonológok és személyesebb emlékezések kapnak helyet. A megszólalók elveszett embereket és eltűnt lehetőségeket keresnek a tárgyak között. Az olvasó ugyanazt a múltbeli pillanatot idegen sorsként és saját emlékei felől is szemügyre veheti.
Miért érdemes?
Régi fényképeket nézve gyakran azon töprengsz, mi történhetett a képen kívül. A Fortepan ebből a kíváncsiságból is építkezik: ismeretlen arcokhoz, utcákhoz, mozdulatokhoz társít lehetséges életeket. A fotók rögzített pillanata és az utólagos tudás egymásra vetül, így egy nyugodtnak látszó jelenetet is átjárhat mindaz, amit a későbbi történelemről sejtesz. A kötet első része más irányból készíti elő ezt a nézést. Hétköznapi tapasztalatok, veszteségek és megszólaltatott sorsok kapnak lírai formát, majd a címadó ciklus képekhez kapcsolódó versei következnek. A szonettek és az elbeszélő jellegű darabok változatossága miatt a hang is módosul: hol egyetlen látványban időzöl el, hol egy élet körvonalait követed. A fényképekből kiinduló versekben az teszi elevenné az olvasást, hogy a nézőpont folyton mozdul. Az idegen alakban egy hozzátartozó emléke sejlik fel, a közös múlt részletei személyes történetté állnak össze. A ruhák, berendezések és terek így az idő érzékelhető hordozói lesznek. A képek felidézése közben azt is megérezheted, milyen keveset tudsz a látható arcokról. A hang többnyire csöndes és szemlélődő, a veszteség azonban erősen átszínezi. Lassú olvasással jól követhető, hogyan változik a látvány történetté, majd a történet kérdéssé arról, mi őrizhető meg egy életből. Ez a karcsú verseskötet azokhoz a családi fényképekhez is visszavezethet, amelyek mellett korábban elsiklottál: egy háttérben álló tárgy vagy félrenéző arc hirtelen hosszabb figyelmet kaphat.
Kinek való?
Neked való, ha szívesen időzöl régi fényképeknél, és érdekel a családi emlékezet meg a közös történelem találkozása. A képszerű részletek belépést kínálnak a versekhez, a változó nézőpontok pedig akkor jutalmaznak, ha hagyod lassan kibomlani a felidézett sorsokat.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha dokumentumszerű történelmi magyarázatot vagy könnyed nosztalgiát vársz a fényképektől. A versek képzelettel közelítenek az arcokhoz, és erős bennük az elmúlás érzete; a csöndes hang kevésbé vonzhat, ha mozgalmas, közvetlenül megszólító lírát keresel.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek