
Freskó
klasszikus
Anzsunak, a tarbai református lelkész vén mindenesének házában vászonlepedő takar egy falképet, amelyre egykor Annuska, az esperes lánya festette meg a családját. A papné temetésére összegyűlő rokonság közé ő is hazatér, holott festőnek szökött el otthonról, megkeseredett apja kemény neveléséből. Érkezése felkavarja a várost és a magányosan, szeretet nélkül élő családtagokat. Reggeltől az esti harangszóig tartó egyetlen nap alatt a hazugság, a képmutatás és az önzés sorra lerántja az álarcot mindenkiről.
Miért érdemes?
A Freskó egy temetés napján hozza össze a családot, amelyből Annuska korábban elment, hogy festhessen. Hazatérése olyan közegbe vezet, ahol a tekintély, a vallás és a családi kötelesség szorosan összefonódott. A rövid jelen idejű történetben hosszú évtizedek emlékei mozdulnak meg. Az olvasás kérdése hamar az lesz, ki mit őrzött meg ugyanabból az otthonból, és mit próbált eltakarni benne. A regény több szereplő belső világát engedi közel. A nézőpontok egymást kiegészítve és cáfolva alakítják a család képét, így a történet olvasása hasonlít egy aprólékos összeillesztéshez. Egy korábban ártatlannak tűnő gesztus másvalaki emlékeiben fájdalmas lehet. A szereplők önmagukról alkotott képe és a hozzájuk fűződő tapasztalatok közötti rés adja a feszültség jelentős részét. Annuska művészi önállósága személyes tétet ad a hazatérésnek. A családtól való eltávolodás ára és a saját élethez való jog egyszerre kerül előtérbe. A címben szereplő kép ezért is kínál jó kapaszkodót: ugyanazok az alakok más megvilágításba kerülnek, ahogy egyre többet tudsz meg róluk. A könyv a rokonságot az érzelmi közelségtől külön is megvizsgáltatja veled. A szűk időkeret feszes tartást ad a sok visszatekintésnek. A történet külső lépései könnyen átláthatók, a lelki folyamatok viszont gondos figyelmet kívánnak. Akkor lehet számodra erős olvasmány, ha a családi találkozásokban a régi szerepek visszatérését is észreveszed, és érdekel, hogyan szólalhat meg valaki a róla kialakított, régóta mozdulatlannak hitt kép mögül.
Kinek való?
Neked való, ha kedveled az egyetlen nap köré szervezett, sok múltbeli szálat kibontó regényeket. A családi tekintély, a művészi önállóság és a másoknak mutatott arc közötti feszültség izgalmas lehet, különösen, ha szeretsz nézőpontokat összevetni.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha egyenes vonalú családtörténetre vagy könnyen szerethető szereplőkre vágysz. A belső monológok figyelmet kérnek, az otthoni viszonyokat pedig keménység, elfojtás és bántás terheli; a temetés végig meghatározza a hangulatot.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek