Égig érő történet

Miért érdemes?

A regény kilenc különálló életkezdetet helyez egymás mellé, és mindegyikben egy fa vagy erdő változtatja meg azt, ahogyan a szereplő a saját történetére néz. Egy család nemzedékeken át fényképez egy gesztenyét, egy katona zuhanását ágak fogják fel, egy kutató pedig bizonyítékot talál a fák közötti kapcsolatokra. Ezek a nyitányok lassan mutatják meg közös irányukat. Olvasóként előbb emberekhez kötődsz, aztán észreveszed, hogy életük jóval hosszabb folyamatok rövid szakasza.

Amikor a szereplők útjai találkoznak, az erdővédelem gyakorlati és erkölcsi kérdéssé válik. Patricia Westerford tudományos munkája nyelvet ad ahhoz, amit mások személyes tapasztalatként éreztek. Olivia, Nick, Mimi, Douglas és Adam különböző okból kerül a fakivágások elleni küzdelembe; egyikük közösséget keres, másikuk kötelességet vagy bizonyítékot. A tiltakozás formái idővel keményednek. A könyv nem választja le az eszmét a következményről: minden döntés kapcsolatokat, testeket és jövőket terhel.

A szerkezet a gyökér, törzs, korona és mag képét követi, ezért a sok szereplős kezdés után egyre szorosabb kapcsolatok, majd újabb szétágazások jönnek. Ez az építkezés arra késztet, hogy a rövid emberi idő helyett erdők növekedésében, pusztulásában és megújulásában mérj. A természettudományos gondolatok a cselekmény részei: befolyásolják, ki mit tart élőnek, intelligensnek vagy védendőnek. Nem szükséges minden állítást szó szerint elfogadnod ahhoz, hogy a nézőpontváltás működjön.

Nagy figyelmet kérő, terjedelmes olvasmányra készülj, amely családtörténetet, egyetemi kutatást, számítógépes világot és környezetvédő mozgalmat kapcsol össze. A szereplők egy része hosszú időre eltűnik, majd megváltozott helyzetben tér vissza; ezt a ritmust érdemes türelemmel követned. A legfontosabb kérdés nem oldódik meg egyetlen sikeres akcióval. Inkább azt vizsgálhatod, képes-e az ember tartós felelősséget vállalni olyan létezőkért, amelyek ideje és kommunikációja radikálisan eltér a sajátjától.