A gyümölcskertész

Miért érdemes?

A gyümölcskertész Tennessee vidékén három férfi útját közelíti egymáshoz: egy fiatal fiúét, egy szeszcsempészét és egy idős, magányosan élő emberét. A találkozásaik mögött olyan múlt húzódik, amelyet nem mindenki ismer ugyanúgy. McCarthy ebből a tudáskülönbségből is feszültséget teremt, de a történet legalább ennyire figyel arra, hogyan élnek ezek az emberek a tájban. A természet leírása sűrű, anyagszerű: növények, állatok, sár és bomlás kap helyet a mondatokban. Egy vadászat vagy egy testi munka hosszabb figyelmet kaphat, mint egy erőszakos esemény közvetlen elmondása. Ez az arány először szokatlan lehet, később azonban érzékelteti, hogy a szereplők életét olyan környezet veszi körül, amelynek közönye túlér a személyes gondjaikon. A jelenetek kapcsolata és a szereplők közti viszony nem mindig válik rögtön világossá. A kihagyások miatt érdemes lassan haladnod, és elfogadnod, hogy egy részlet jelentése csak később rendeződik el. A tömör beszélgetések mellett a hosszú, képekkel telített próza adja a könyv hangját; a nyelvi elmerülés gyakran fontosabb élmény, mint a cselekmény gyors követése. Az elhagyatottság mellé időnként gondoskodó gesztusok kerülnek, de a világ keménységét ezek sem tüntetik el. A korai regényben a forma egyenetlenségei is érezhetők, így különösen akkor lehet érdekes, ha kíváncsi vagy McCarthy írásmódjának alakulására. A vidéki élet itt kevés menedéket kínál; inkább a törékeny emberi kötődések és a pusztuló környezet közös tapasztalatát hagyja az olvasóra.