A windsori víg nők

Miért érdemes?

Falstaff terve abból indul ki, hogy két asszony külön-külön elhiszi ugyanazt az udvarlást. A levelek összehasonlítása rögtön megfordítja a helyzetet: a címzettek közös tudása előnybe kerül a csábító önbizalmával szemben. Fordné és Pagené beszélgetései ezért a darab egyik fő örömforrását adják. Gyorsan értenek egymásból, képesek tervet készíteni, és a váratlan nehézségeket is beépítik a játékba. Barátságuk a cselekményt szervező gyakorlati erőként működik.

A bohózat a háztartás tárgyaiból épít színházat. A szennyeskosár, a ruhák és az ajtók helyzete dönti el, mit láthat meg az érkező férj, és hogyan tűnhet el a vendég. Ezeket a jeleneteket különösen élvezetes térben elképzelni: ki tudja, kit rejtenek el, és ki hiszi azt, hogy éppen ő leplez le másokat? Falstaff minden kudarc után új magyarázatot talál, amely megőrzi saját kívánatosságának képzetét. A testi kellemetlenség és a sértetlen hiúság együtt tartja mozgásban a tréfát.

Ford féltékenysége külön csapdát készít a férfinak, aki mindenáron bizonyítékot szeretne. Álruhában maga fizet azért, hogy Falstaff megkörnyékezze a feleségét, majd ettől még inkább biztosnak érzi korábbi gyanúját. A komikus helyzet világosan mutatja az önmagát tápláló bizalmatlanságot. Anne Page házassági szála közben másféle családi önkényt vizsgál: a szülők eltérő kérőt támogatnak, miközben lányuknak saját választása van. A két történetben más-más módon kell teret szerezni az önálló döntésnek.

A városi közösség végül maga is színjátékká szervezi a lovag megleckéztetését. A közös nevetéshez azonban hozzátartozik a megszégyenítés testi oldala, amelyet olvasóként eltérően élhetsz meg. Falstaff más darabokból ismerős lehet, de ezt a történetet előzmények nélkül is követheted. Elsősorban a helyzetek ritmusa, a nyelvi félreértések és a ház körüli fortélyok adnak benne örömöt. Az ügyesen működtetett komédia mögött a hétköznapi kapcsolatok hatalmi játékai is jól kivehetők.