Gajdzsin

Miért érdemes?

A nyitány egy politikai merénylet következményeitől indul, és rögtön érzékelteti, hogy Jokohama idegen telepe csak látszólag biztonságos. Malcolm Struan a kereskedőház örököseként üzleti kötelezettségeket visel, ám személyes kapcsolatai a japán hatalmi harcokba is bevonják. A regény ereje abból fakad, hogy a tárgyalás, a szerelem és a veszély ugyanannak a bizonytalan helyzetnek három oldala. A szereplők térbeli elkülönülése is beszédes: ugyanazt a várost járják, de eltérő negyedek, nyelvek és őrségek szabják meg, kivel találkozhatnak. A történelmi háttér a Tokugava-rend utolsó éveit és a nyugati hatalmak jelenlétét kapcsolja össze. Szamurájok, udvari csoportok, kereskedők és diplomaták eltérő fogalmakat használnak becsületről és kötelességről. Ez a különbség valódi cselekményformáló erő: egy gesztus vagy ígéret azért válhat végzetessé, mert a résztvevők mást értenek rajta. A félreértések mögött ezért mindig konkrét intézményi különbség áll, nem puszta egzotikus díszítés. A nagy szereplőgárda türelmet kér, cserébe a konfliktusok több szinten épülnek egymásra. A Struan-ház belső örökségi kérdései összefonódnak a kereskedelmi versennyel, a brit politikával és a japán frakciók terveivel. Az olvasó lassan tanulja meg, kinek milyen erőforrása van, ezért a fordulatok mögött követhető érdekek maradnak. A fejezetek türelmesen váltanak a magánbeszélgetések és a nagyobb döntési fórumok között, így egy kis információ útja is követhetővé válik. Önálló történetként is olvasható, a saga korábbi köteteinek ismerete azonban gazdagítja a családi és vállalati utalásokat. A hosszú terjedelem azoknak kedvez, akik szeretnek egy korszak intézményeiben elidőzni. A kikötőváros olyan érintkezési zóna, ahol a szereplők minden találkozáskor saját világuk szabályait kockáztatják. A záró szakaszban a személyes veszteség és a vállalati folytonosság kérdése ismét összekapcsolódik.