Ősz

Miért érdemes?

Elisabeth és Daniel barátsága olyan figyelemből épül, amelyet az életkoruk különbsége tovább tágít. Daniel a lány gyerekkorában képek és történetek felé nyitotta meg a kíváncsiságát, most pedig Elisabeth ül az ágya mellett. A jelenbeli várakozás és a régi beszélgetések váltakozása megmutatja, mennyi minden marad egy kapcsolatból akkor is, amikor az egyik fél már alig tud részt venni benne. A regény szabadon jár emlék, álom és mindennapi jelenet között. A nyelvi játékok mellett a természet változása és a test öregedése ad visszatérő ritmust. Ez a szerkesztés lelassítja a cselekményt, ugyanakkor új kapcsolatokat teremt a részletek között. A gondozóház csendje és az útlevél körüli hivatali huzavona például más-más módon kérdez rá az ember láthatóságára. Pauline Boty képei a történet szerves részét alkotják. A művészet felől Elisabeth a saját figyelmét is megtanulja használni, közben egy női alkotó elfelejtésének és újrafelfedezésének kérdése is előtérbe kerül. A festményekről szóló részek képesek megállítani az időt. Olvasás közben egy-egy leírás sokáig veled maradhat, akkor is, ha a képet korábban nem ismerted. A Brexit utáni közbeszéd indulatai a személyes történet közelében hallatszanak. A kizárás és az összetartozás itt hivatali találkozásokban, hétköznapi megjegyzésekben és egymás iránti türelemben válik érzékelhetővé. Akkor érdemes elidőznöd ebben a prózában, ha a társadalmi változások apró érzelmi nyomai érdekelnek, és elbírod, hogy a regény a várakozásnak is hosszú teret enged.