III. Richárd

Miért érdemes?

Richárd rögtön bizalmasává teszi a közönséget. Beavat a terveibe, előre jelzi a következő fogást, majd megmutatja, hogyan adja elő az ellenkezőjét másoknak. Ez a közelség kellemetlenül szórakoztató: érted a szellemességét, miközben pontosan látod, mire használja. A darab egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy a hatásos beszéd akkor is képes figyelmet és érdeklődést kelteni, ha a beszélő célja nyilvánvalóan romboló. A nézői kíváncsiság így maga is próbára kerül.

Az udvarlás, a családi részvét és a vallásos szerénység egyaránt felvehető szereppé válik. Richárd rendre azt a nyelvet választja, amelyet a helyzet megkíván, és közben mások vágyaira vagy félelmeire épít. A trón megszerzését azonban sok ember munkája teszi lehetővé: közvetítők, tanácsadók és végrehajtók segítik. Buckingham jelenetei különösen jól mutatják, hogy a hatalom körül önálló alkuk működnek. A személyes ügyességhez intézményi engedelmesség és haszonlesés társul.

A gyászoló asszonyok egészen más időt hoznak a gyors politikai műveletek közé. Ők számon tartják a veszteségeket, amelyeket az újabb terv már maga mögött hagyna. A visszatérő átkok és emlékek ezért ellenállnak annak, hogy minden halál puszta lépés legyen a trón felé. Figyeld, hogyan ütközik a győztes önmagáról szóló története azokéval, akiknek a családját tönkretette. A színpadi alak így fokozatosan elveszíti azt a könnyedséget, amellyel kezdetben irányította a figyelmet.

Történelmi szereplő erősen megformált drámai változatát olvasod, ezért a művet érdemes önálló hatalmi történetként követni, történeti tényállításait pedig külön kezelni. A rokonok és címek sűrűsége kezdetben figyelmet kér, de a fontos viszonyokat a megszerzett előnyök és az elszenvedett veszteségek is kirajzolják. A zsarnok alakja mellett a darab arról is szól, hogyan működik körülötte a beleegyezés, a félelem és a későn megérkező ellenállás.