Az öreg
klasszikus
Egy fegyencet a Mississippi hatalmas áradásakor csónakba ültetnek, hogy kimentsen egy vajúdó asszonyt. A sodrás elszakítja társától, és hosszú útra kényszeríti: kígyók, aligátorok, áttört gátak és idegen tájak között kell életben tartania utasát meg újszülött gyermekét. A férfi minden lehetőséget elutasít a szökésre, mert vissza akar térni a börtönbe. Hűségét végül a bürokrácia értelmezi félre, újabb büntetéssel válaszolva a rendkívüli teljesítményre.
Miért érdemes?
A kisregény egy egyszerű mentési feladatot fordít mitikus próbatétellé. A névtelen fegyencet csónakba küldik az áradásban, és attól kezdve a víz diktálja az időt, az útvonalat, sőt a valóság határait is. Az események látványosak, a főhős mégis szűkszavú marad. Nem akar hős lenni; feladatot kapott, és következetesen ragaszkodik hozzá akkor is, amikor a folyó messze sodorja a börtön megszokott rendjétől. A vajúdó asszony jelenléte különös párost teremt. Kettejük között kevés személyes közelség alakul ki, mégis egymás életéért felelnek. A szülés, az újszülött, az éhség és a rögtönzött menedék hétköznapi testi szükségletei ellensúlyozzák az áradás monumentális képét. A történet humora is ebből fakad: a fegyenc kétségbeesetten vágyik vissza a kiszámítható büntetésbe, amely más helyzetben a szabadság ellentéte volna. A folyó egyszerre természeti erő és elbeszélői gépezet. Folyton új akadályt hoz, eltörli a távolságokat, majd idegen helyen teszi partra a csónakot. A mondatok sodrása és az ismétlődő küzdelem miatt a történet balladaszerűvé válik, mégis sok konkrét munkafogást, félelmet és testi erőfeszítést őriz. A férfi kitartása evezésben, mentésben és visszafordulásban mutatkozik meg, fennkölt beszédek nélkül. A befejezés a bürokrácia abszurd logikájával ütközteti mindazt, amit a főhős véghez vitt. A rendszer saját nyilvántartását védi, ezért a rendkívüli helytállást szabálysértésként olvassa. Ettől a kaland társadalmi szatírává és morális kérdéssé tágul: mit ér a kötelességtudat, ha az intézmény nem képes felismerni? Rövid terjedelme ellenére sűrű olvasmány, amely a természet, a szabadság és a felelősség fogalmait egyszerre mozdítja el.
Kinek való?
Neked való, ha szereted a sűrű, természeti katasztrófára épülő kisregényeket, a szűkszavú főhőst és a testi küzdelemből kibomló erkölcsi kérdéseket. Akkor is érdekes lehet, ha az abszurd bürokrácia és a személyes kötelességtudat összeütközése foglalkoztat.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha részletes lélektani magyarázatot vagy sok párbeszédet vársz. Árvíz, életveszély, börtönkörnyezet, vajúdás, újszülöttel való menekülés, állattámadások és intézményi igazságtalanság jelenik meg, tömör és időnként nyers hangon.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek