A fizikusok

Miért érdemes?

A darab egy zárt szobás krimi szabályaival indul, majd fokozatosan tudományetikai csapdává változik. A három fizikus szerepjátéka egyszerre komikus és fenyegető: az őrület maszkja menedéket kínál, de el is zárja őket a társadalomtól. Dürrenmatt a néző tudását többször átfordítja, ezért minden logikus magyarázat csak ideiglenes. A cselekmény szerkezete maga bizonyítja, hogy egy egyszer elgondolt felismerést nem lehet egyszerűen visszazárni a feltaláló fejébe. Möbius önkéntes fogsága erkölcsi áldozatnak látszik, de a másik két tudós és az intézetvezető jelenléte megmutatja döntésének korlátait. A tudomány eredménye személyes tulajdonként, állami fegyverként és piaci hatalomként is értelmezhető. A szereplők különböző felelősségmodelleket képviselnek, ám egyikük sem képes ellenőrizni a következményeket. A tragédia abból születik, hogy a helyesnek gondolt egyéni döntés egy már működő rendszerben hatástalanná válik. A nyelv rövid, pontos és fekete humorral telített. A szűk színpadi tér felerősíti a gyilkosságok és udvarias társalgások abszurditását. A darab helyzeteket fordít ki, és meglepetésekből épít gondolatkísérletet. A komédia ugyanazt a poént fenyegetéssé alakítja, így a tudományos felelősség kérdése személyes és politikai síkon is nyitva marad. Olvasva vagy színpadon látva a mű különösen feszes, mert kevés szereplővel és egyetlen helyszínnel dolgozik. A fordulatok ismeretében újraolvasva a korai mondatok más jelentést kapnak, így a darab a megtévesztés mechanikáját is megmutatja. Nem nyugtat meg azzal, hogy a jó szándék elegendő. A végső helyzet inkább arra kényszerít, hogy az intézményi ellenőrzésről, a tudás megosztásáról és a hatalom koncentrációjáról gondolkodj.