Biff evangéliuma

Miért érdemes?

Biff elbeszélőként olyan közelségből nézi Jézust, amelyben a kivételes küldetés mellett a barátság apró súrlódásai is helyet kapnak. Távol áll tőle az áhítatos távolságtartás: együtt szeretne lenni a társával, vitatkozik a világgal, és közben a maga kívánságait sem felejti el. Ettől az ismert vallási történet más érzelmi hangsúlyt kap. A kérdés az lesz, milyen annak az embernek a közelében élni, akinek a sorsát mások egészen más léptékben értelmezik.

A fiatalkori évek üresen maradt helyeit Moore utazással és kalanddal tölti ki. A tanulás, a gyógyítás és a különböző hagyományokkal való találkozás mellé Biff földhözragadt érdeklődése társul. A két barát ugyanazt a helyzetet eltérő célokkal éli át, így a humor a figyelmük különbségéből születik. A csodák környezetében is marad éhség, vágy és értetlenség; a magasztos feladatot minduntalan megszakítja valamilyen nagyon emberi igény.

Az elbeszélés tétjét az adja, hogy Biff számára a későbbi áldozat szeretett barátjának elvesztését jelenti. Amit az olvasó egy nagy történet részeként ismer, azt ő személyes veszteségként próbálja elkerülni. Ez a ragaszkodás a harsány jelenetek mögött is követhető marad. A könyv így különösen azoknak kínálhat többet a vallási paródiánál, akiket érdekel, hogyan férhet össze a másik küldetésének tisztelete azzal, hogy mindenáron meg akarjuk menteni.

A szállodai keret tovább erősíti az elbeszélő különös helyzetét: Biff egyszerre régi események tanúja és utólag visszahívott mesélő. Saját változata személyes, elfogult és nyersen humoros. A regényhez bibliaismereti vizsga sem szükséges, de az ismert alakok felismerése újabb játékokat nyithat meg. Akkor tudsz vele együtt haladni, ha a szentséghez kapcsolódó történetekben is elbírod a testi komikumot, miközben figyelsz a barátság komolyabb szálára.