Egerek és emberek
klasszikus
John Steinbeck rövid regénye a gazdasági válság sújtotta Kaliforniából. George és Lennie kettesben vándorolnak a tanyák között, munkát vállalnak, ahol akad, és viszik magukkal az álmukat: egyszer saját földjük lesz, kis ház, veteményes és nyulak, amelyeket Lennie gondozhat. Lennie hatalmas termetű, gyermeki elméjű férfi, aki a saját erejét nem ismeri, George pedig az, aki gondolkodik kettejük helyett. Az álomtanya köré odagyűlik a félkezű öreg Candy megtakarítása is, miközben Lennie szereti megsimogatni a puha dolgokat, és nem tudja, mikor szorít túl erősen. Színpadszerű jelenetekben elmesélt, tömör történet barátságról, kiszolgáltatottságról és egy döntésről, amelynek nincs jó megoldása.
Miért érdemes?
George és Lennie kettesben vándorolnak a válság sújtotta Kalifornia tanyái közt: munkát vállalnak, ahol akad, és viszik magukkal az álmukat — egyszer majd saját földjük lesz, kis ház, veteményes, és nyulak, amiket Lennie gondozhat. Lennie hatalmas termetű, gyermeki elméjű férfi, aki a saját erejét nem ismeri; George pedig az, aki gondolkodik kettejük helyett — és aki századszor is elmeséli neki az álmot, mert Lennie a nyulaknál mindig elmosolyodik.
A regény szíve ez a barátság: a vándormunkások világában, ahol mindenki magányos és senkinek nincs senkije, George és Lennie botrányos kivétel — nekik van kihez tartozniuk. Az álomtanya pedig ragályos: a félkezű öreg Candy megtakarítása, a kirekesztett Crooks óvatos reménykedése is odagyűlik köré — Steinbeck néhány oldalon megírja, mit tesz az emberrel, ha egyszer megengedi magának a reményt.
Közben a történet fölött végig ott a feszültség: Lennie szereti megsimogatni a puha dolgokat — egeret, kiskutyát, bársonyszoknyát —, és nem tudja, mikor szorít túl erősen. A tanya pedig tele van veszélyes emberekkel és veszélyes helyzetekkel. Steinbeck rövid, szinte színpadi jelenetekben viszi a történetet a vége felé — amelyről itt csak annyit: a világirodalom legtöbbet emlegetett zárójelenetei közé tartozik, és senkit nem hagy érintetlenül.
Az egész regény alig százötven oldal — egy este elolvasható, és évekig velünk marad. Sokaknak iskolai kötelező volt; felnőttként újraolvasva más könyv: akkor a történet fájt, most a kérdés — mit tehet az ember azért, akit szeret, egy világban, amely nem hagy jó választást? Az Édentől keletre mellett ez a másik nagy Steinbeck-kapu: ott az életmű teljes szélessége, itt a legsűrűbb párlata.
Kinek való?
Neked való, ha rövid könyvben keresel nagy irodalmi élményt — ez a tömörség etalonja: egyetlen este, teljes katarzis. Ha a barátság, a hűség, a gondoskodás témái fontosak neked, ennél tisztább történetet keveset írtak róluk. És ha Steinbeckkel ismerkednél, ez a tökéletes első lépés — utána az Édentől keletre a nagy folytatás. Könyvklubba és irodalomórára is örök választás: George döntésének megítélése nemzedékek óta a legjobb erkölcsi viták egyike — rövid könyv, hosszú beszélgetés.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha most sebezhető időszakban vagy: a befejezés az irodalom legfájdalmasabbjai közé tartozik — vigasztaló olvasmánynak semmiképp ne válaszd. Az állatokat érintő jelenetek külön nehezek lehetnek érzékeny olvasónak. És a korabeli tanyavilág nyelve és viszonyai — köztük a Crooks-szál nyílt rasszizmusa — a maguk nyerseségében jelennek meg: a regény ábrázol, nem szépít.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek