Az istenek eledele

Miért érdemes?

A könyv első fele tudományos bohózatként követi Bensington és Redwood kísérletét. A kutatók nagy gondolatokkal indulnak, de képtelenek ellenőrizni a tápszer terjedését vagy a vidéki gazdaság hétköznapi működését. Az óriásira nőtt állatok egyszerre nevetségesek és veszélyesek. A hangnem azt hangsúlyozza, hogy a technikai felfedezés társadalmi következményeit a laboratóriumi siker önmagában nem oldja meg. A méretkülönbség később politikai jelképpé válik. A felnövő óriások szó szerint túlnőnek a házakon, intézményeken és kisemberek által védett normákon. Környezetük bezárná vagy eltávolítaná őket, mert puszta létezésük átalakítja a tulajdon, a munka és a tér szabályait. A konfliktus ezért túlmutat a szörnytörténeten: két összeegyeztethetetlen jövőkép próbál helyet szerezni ugyanabban a világban. A szerkezet nagy időbeli ugrásokkal követi az anyag terjedését, és sok mellékszereplőn keresztül mutatja a reakciókat. Ez tág társadalmi panorámát ad, de széttartóbbá is teszi az elbeszélést. A szatíra célpontja folyton változik a tudósoktól a sajtón át a politikai mozgalmakig. Olvasóként azt mérlegeled, valódi veszélyt jelentenek-e az óriások, vagy a félelem teremti meg a háborús helyzetet. A fejlődésbe vetett hit erősen jelen van, mégsem marad egyszerű diadalmenet. A növekedés rombolással, állati pusztítással és családi veszteségekkel jár, az új nemzedék pedig saját felsőbbrendűségét hirdeti. A regény különös energiája ebből az ambivalenciából ered. A jövő tágasabb lehet, de a hozzá vezető út nem biztosít békés együttélést azokkal, akik a régi léptékhez ragaszkodnak.