A terápia

Miért érdemes?

A terápia rögtön egy olyan hiánnyal indít, amelyet sem szakmai tudás, sem szülői kitartás nem tud kitölteni. Viktor Larenz lánya eltűnt, a bizonyítékok teljes hiánya pedig évek múltán is mozdulatlanul tartja a férfit. A szigeti visszavonulás ezért egyszerre menedék és önkéntes fogság. Amikor Anna Spiegel megérkezik, a regény a gyász történetét két ember zárt találkozásává szűkíti. Anna téveszméiben egy Josy sorsára emlékeztető kislány jelenik meg. Viktor szakmai kíváncsisága, apai reménye és gyanakvása ugyanabba az irányba húzza, így a beszélgetések fokozatosan elvesztik a hagyományos terápiás rendet. Az olvasó minden új részletnél mérlegelni kényszerül, ki figyel kit, melyik emlék megbízható, és milyen célt szolgál egy látszólag őszinte vallomás. A félreeső ház és a viharos sziget takarékos díszletként működik: kevés szereplő, kevés kijárat, annál több kétség. Fitzek rövid fejezetekkel, nézőpontváltásokkal és részben visszatartott információval építi a nyomást. A rejtély ereje abból fakad, hogy a pszichiátriai nyelv sem ad stabil támaszt; diagnózis, emlék és elbeszélés egymást alakítja. Azoknak különösen érdekes, akik a thrillerben a lélektani bizonytalanságot keresik. A könyv tempója gyors, közben folyamatosan visszatér a veszteség feldolgozásához és az önismeret fájdalmas korlátaihoz. A történet több fordulata erős újraértelmezésre késztet, ezért érdemes figyelni a párbeszédek apró hangsúlyaira és arra, miként változik Viktor szerepe kérdezőből érintetté.