A vértanú
A Vérgróf-trilógia sorozat 3. kötete
A Vérgróf-trilógia záró kötete: a háború utolsó őszén az összeomlás, a spanyolnátha és a politikai átrendeződés egyszerre teszi bizonytalanná Budapestet. A természetfeletti fenyegetést a tömeges veszteség és a túlélés tapasztalata kapcsolja össze, Szállási Titusz és Saint-Germain története az őszirózsás forradalom napjaiban ér véget. Komor, nagy történelmi tétű befejezés azoknak, akik az első két rész után a szereplői és korszakos ívek lezárására kíváncsiak.
Miért érdemes?
A vértanú a trilógia lezárása, és Benedek a legnagyobb történelmi tétet választja hozzá: a háború utolsó őszének Budapestjét, ahol a frontról hazaáramló katonák, a spanyolnátha halottjai és a forradalom napjai egyszerre jelentik a régi világ végét. A vámpírmítosz itt a tömeghalál mellé kerül, és a kérdés az lesz, mit jelent a halhatatlanság egy olyan városban, ahol mindenki meghal; Saint-Germain alakja ebben a fényben kap végső értelmet, Szállási Titusz újságírói tekintete pedig a történelmi pillanatot rögzíti. A korrajz a trilógia legsűrűbb és legsötétebb rétege, a gótikus szál és a történelem itt olvad össze a legjobban. A lezárás komor, méltó a két előző kötethez, és csak azok számára ad teljes élményt, akik Titusz útját az elejétől követték.
Kinek való?
Neked való, ha A vérgróf és A vérgrófnő után a trilógia lezárását keresed, ha az őszirózsás forradalom és a spanyolnátha Budapestjének korrajza érdekel, és ha a gótikus vámpírtörténetet a történelmi katasztrófa hátterével szereted.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha nem olvastad az első két részt, vagy ha a járvány, a tömeghalál és az összeomlás témája megterhelő olvasmány számodra. A hangnem komor, a lezárás nem vigasztaló.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek