Harry Potter és a Halál ereklyéi
fantasy
A Harry Potter sorozat 7. kötete
Harry, Ron és Hermione nem tér vissza Roxfortba: a horcruxok felkutatása menekülésbe és állandó bujkálásba fordul. A hétkötetes sorozat záró darabja szakít a megszokott iskolaév-szerkezettel: a történet nagy része úton, sátorban és rejtekhelyeken játszódik, a tét pedig végleg életre-halálra megy. A korábbi kötetek elvarratlan szálai itt kötődnek össze, több szereplő pedig egészen más megvilágításba kerül. Az előző hat kötet után, sorrendben olvasandó.
Miért érdemes?
A hetedik kötet ott kezdődik, ahol az előző abbahagyta: Harry nagykorúvá válásával lejár a védelem, amely a nagynénje házához kötötte, tehát menekülnie kell. Roxfortba pedig nem tér vissza. Az iskolaévek biztonságos szerkezete helyett ez a könyv útra megy: sátor az erdőben, hamis nevek, betörés, bujkálás, és egy feladat, amelyről a hármas alig tud valamit — meg kell találniuk és el kell pusztítaniuk azokat a tárgyakat, amelyekbe Voldemort a saját lelkét rejtette.
Ez a szerkezeti váltás a könyv legbátrabb döntése, és egyben a legmegosztóbb. A középső harmad lassú, kilátástalan, néha kifejezetten unalmas — és pontosan ez a lényeg: a bujkálás fojtogató tétlensége, a fogyó élelem, az egymásnak feszülő idegek, a kétség, hogy egyáltalán jó irányba mennek-e. A sorozat itt nő ki végleg a gyerekkönyv-formából.
Közben a történet visszamenőleg átértelmezi a saját szereplőit. Kiderül, hogy a mentorok is voltak fiatalok, hibáztak és titkoltak; hogy a hűség nem mindig ott van, ahol látszik; és hogy a hatalom vágya nemcsak a nyilvánvaló gonoszt kísérti meg. A záró harmadban minden korábbi kötet elvarratlan szála összeér, olyan sűrűn, hogy újraolvasva látszik csak igazán, mennyi volt előkészítve évekkel korábban.
Magyarul külön öröm ez a sorozat: Tóth Tamás Boldizsár fordítása egy egész nemzedéknek adott olyan szavakat, amelyeket ma is használunk, és amelyek nélkül a magyar szöveg fele nem működne. Érdemes a hét kötetet egyben tartani, mert ez a rész visszafelé is átalakítja az élményt: aki felnőttként olvassa újra a sorozatot, itt kapja a legtöbb új rétegét. Közös felolvasásra is jó — de ez már az a kötet, ahol a szereplők valóban meghalnak, és a súlya megfelelő beszélgetést kíván.
Kinek való?
Neked való, ha a sorozat előző hat kötetét olvastad, és le akarod zárni a történetet — önmagában ennek a könyvnek nincs értelme. Ha szereted, amikor egy hosszú sorozat visszamenőleg értelmet ad a korábbi apró részleteknek, itt ebből rengeteget kapsz. Ha a mentorfigurák bukását és emberi hibáit érdekesnek találod, ez a kötet erről szól a legtöbbet. És ha felnőttként térnél vissza a sorozathoz, ezen a részen érződik legjobban, mennyivel többről szólt, mint amennyit gyerekként láttál belőle.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha az iskolai fejezeteket szeretted a legjobban: ezek itt szinte teljesen hiányoznak, helyettük hosszú, eseménytelen bujkálás következik. A középső rész tempója sokakat próbára tesz. A könyv nem kíméli a szereplőit, több szeretett figurától kell elbúcsúzni — a súlya érezhetően nagyobb, mint a korábbi köteteké, gyerekolvasónál ezt érdemes mérlegelni. És a záró epilógus máig megosztó: van, akinek megnyugtató lezárás, van, akinek túl szép csomagolás.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek