Ne érints
disztópia
Sorozat: Ne érints, 1. kötet
A Ne érints első kötete: Juliette érintése öl, és senki nem tudja, miért. A Regeneráció kormánya fegyvert lát benne, és ennek megfelelő terveket sző vele. Juliette soha életében nem volt szabad, most viszont először érzi úgy, hogy van ereje visszavágni. Közben újra felbukkan az életében az egyetlen fiú, akit valaha közel engedett magához, és akit örökre elveszettnek hitt. Tahereh Mafi disztópiája egy lányról szól, akit a környezete szörnyetegnek nevez.
Miért érdemes?
Juliette kétszázhatvannégy napja nem ért senkihez. A legutóbbi alkalom baleset volt, a hatalom mégis gyilkosságért zárta cellába. Hogy miért halálos az érintése, senki nem tudja, és igazából senkit nem érdekel: a világ éppen darabjaira hullik körülötte.
A regény nyitánya a legerősebb része. Járványok pusztítanak, az élelem fogytán, a madarak elhagyták az eget, a felhők színe megváltozott, és a berendezkedés mindezt a saját rendjével akarja orvosolni. Juliette naplószerű, áthúzásokkal és ismétlésekkel teli belső hangja pontosan érzékelteti, mit tesz egy emberrel a hosszú magánzárka, és mennyire nehéz utána újratanulni a beszédet.
Aztán a hatalom meggondolja magát, mert a túlélők között háborúról suttognak, és egy ilyen képesség hirtelen értékessé válik. Innentől a könyv középpontjában egyetlen kérdés áll: fegyver lesz Juliette vagy harcos. A mélyebb réteg a testről szól, arról, milyen érzés úgy élni, hogy a saját tested veszélyforrás, és mások mindig eszközként néznek rád.
Sorozat első kötete, amely hosszú, több köteten át futó történetet indít el, és a rajongótábora azóta is aktív. Gyorsan olvasható, erősen érzelmes disztópia, hosszú utazásra vagy egy hétvégére való. A költői, képekben tobzódó stílus a könyv legmegosztóbb vonása, és nagyjából az első ötven oldalon eldől, hogy neked bejön-e. A könyv rövid fejezetekben halad, sok belső monológgal és kevés párbeszéddel, ami a tempót gyorsítja, a világ kidolgozását viszont hátrébb sorolja. A folytatásokban a hangsúly fokozatosan az akció és a csapatdinamika felé tolódik.
Kinek való?
Neked való, ha a disztópiában a belső hangot és az érzelmi intenzitást keresed, a világ logikájának aprólékos felépítése helyett. Juliette naplószerű elbeszélése szokatlan, sodró élmény, ha rááll a füled. Ha szereted, ha egy sorozat első kötete rögtön a mély vízbe dob, és nem bánod a nyitva hagyott szálakat, ez pontosan ilyen könyv. Ha a szokatlan tipográfiai megoldások érdekelnek, itt bőven találsz.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a fogság, a magánzárka, a depresszió és az elmegyógyintézeti környezet ábrázolása megvisel, mert ezek adják a nyitány gerincét. Az emberkísérletek témája is előkerül. Aki logikailag szorosan felépített világot vár, itt hézagokat fog találni, a lírai, sokszor túlírt stílus pedig erősen megosztja az olvasókat. A világ berendezkedése is végig kidolgozatlan marad.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek