Mi vagyunk a medvék

Miért érdemes?

Björnstad haldokló kisváros a svéd erdő mélyén: a munkahelyek fogynak, a fiatalok elköltöznek, a fák évről évre közelebb nyomulnak. Egyetlen dolog maradt, amiben a város hisz: a jégpálya, és rajta a junior hokicsapat, amely most először esélyes az országos elődöntőben. Egy egész közösség reménye nyomja néhány tizenéves fiú vállát — aztán az ünneplés éjszakáján történik valami, ami után semmi sem marad a régiben.

Fredrik Backman itt a legkomorabb és legerősebb oldalát mutatja. A regény első fele türelmes felépítés: megismerjük az edzőket, a szponzorokat, a szülőket, a csillagjátékos körüli kultuszt — azt a finom gépezetet, ahogy egy közösség a tehetségét isteníti és közben elrontja. A második fél pedig könyörtelen következménytan: amikor egy lány kimondja, mi történt vele, a város választás elé kerül — az igazság vagy az álom között —, és Backman rezzenéstelenül írja végig, ki hogyan dönt, és miért.

A könyv szerkezete mozaikos: tucatnyi nézőpont váltakozik, előreutalások vetnek árnyékot, és minden mellékszereplő — a bártulajdonos, a csendes csapattárs, a kislány a gitárral — a végére fontossá válik. A hoki itt a kollektív identitás nyelve, és pont ezért lesz olyan súlyos, amit a nevében elkövetnek és eltűrnek.

A humoráról ismert szerző itt keveset viccel, és sokat mond — lojalitásról, csoportnyomásról, arról, mit tanítunk a fiainknak és mit hagyunk a lányainkra. Trilógia lett belőle és tévésorozat is; sokak szerint ez Backman legjobb könyve. Nehéz, fontos, sokáig kísérő olvasmány.