A nyomorultak

Miért érdemes?

A nagyregény első ereje a szereplők összekapcsolásában rejlik. Jean Valjean története egy kenyérlopástól a fegyházon és a püspökkel való találkozáson át egy új névig vezet, majd Fantine sorsa és Cosette gondozása új irányt ad neki. Javert üldözése folyamatos külső nyomás, de Valjean nehezebb küzdelme saját korábbi tapasztalatával zajlik: el tudja-e hinni, hogy egyetlen irgalmas tett valóban más életre kötelezi. Párizs és a vidéki Franciaország számos társadalmi közeget kapcsol össze. Gyár, fogadó, kolostor, csatorna és barikád kerül egymás mellé, a kitérők pedig jogról, nyelvről, vallásról vagy a város rejtett szerkezetéről beszélnek. Ez a bőség lassítja az olvasást, ugyanakkor ettől válik láthatóvá, hogy a szereplők döntéseit intézmények és történelmi mozgások veszik körül. A személyes menekülés soha nem pusztán két ember ügye. Cosette és Marius kapcsolata új nemzedéket hoz a történetbe. Marius családi öröksége, a diáktársak politikai reménye és a felkelés előkészítése a szerelmi szálat közéleti térbe vezeti. A barikád jeleneteiben Valjean és Javert viszonya is megváltozik, mert a törvény képviselője olyan cselekedettel találkozik, amelyet saját erkölcsi rendszerében nehéz elhelyeznie. A regény nagy kérdései konkrét döntésekből nőnek ki. Az olvasónak hosszú, sok mellékszálat és esszészerű fejezetet tartalmazó műre kell készülnie. A jutalom egy rendkívül tág világ, ahol a gyerek, a munkásnő, a rendőr, a diák és az egykori rab ugyanannak a társadalomnak eltérő szabályait tapasztalja. A tempó tudatosan változik, időnként egy hely vagy eszme történeténél időzik. Ezek a megállások adják meg azt a keretet, amelyben Valjean személyes átalakulása közösségi jelentést kap.