A falka
A Doki sorozat 2. kötete
A Doki-trilógia második kötete: Doki története a kilencvenes évek egyre szervezettebb alvilágában folytatódik. Papa és a visszatérő rendőrök mellett a bajtársiasság, a korrupcióval szembeni tehetetlenség és a túlfűtött igazságérzet kerül előtérbe. A második rész hangosabb, erőszakosabb és keserűbb az elődjénél, a feszültséget fekete humor oldja. Magyar rendőrregény alvilággal, fehérgalléros bűnözéssel és csapatdinamikával.
Miért érdemes?
A falka ott erősít, ahol az első kötet a legjobb volt: a rendőri csapat belső világában és a kilencvenes évek Budapestjének nyers rajzában. Az alvilág itt már szervezettebb, a fehérgalléros bűnözés és a politikai összefonódás falába ütköző rendőrök tehetetlensége adja a keserűséget, Doki igazságérzete pedig egyre gyakrabban ütközik a szabályokkal. Bihary a bajtársiasságot tisztelgő és kiábrándult hangon egyszerre írja, a humor fekete, a leszámolások hirtelenek. Aki A veszett kutya közegét és szókimondó stílusát megszerette, itt ugyanazt kapja nagyobb hangerőn, több erőszakkal és sötétebb végkicsengéssel. Középső kötetként Doki és Papa kapcsolatát viszi tovább, ezért az első rész ismerete sokat számít.
Kinek való?
Neked való, ha A veszett kutya után kíváncsi vagy Doki következő éveire, ha a rendőri csapat belső dinamikája és a korrupció elleni tehetetlen düh témája vonz, és ha a kilencvenes évek alvilágának magyar ábrázolását szereted nyers, beszélt nyelven.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha az első kötetnél is durvábbnak ígérkező erőszak és a folyamatos káromkodás fárasztó számodra, vagy ha ezzel a résszel lépnél be a sorozatba: a szereplők előzményei nélkül a bajtársi kötelékek súlya elveszne.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek