Harrow, a Kilencedik
sci-fi
Sorozat: Lezárt sír, 2. kötet
A Lezárt sír-trilógia második kötete: Harrowhark Nonagesimus, a Kilencedik Ház utolsó nekromantája megnyerte a Császár halálos próbáját, ám a győzelemért a saját világával fizetett. Most megnyerhetetlen háborúba szólítják: gyűlölt riválisa oldalán kellene a halhatatlanság angyalává válnia, miközben a kardja láttán hányinger fogja el, és mintha az elméje is ellene fordulna. Egy gótikus űrállomás falai közt két kérdés élesedik: az életére tör-e valaki, és jobb hely lesz-e a világegyetem, ha győz? Sötét, rétegzett nekromanta űropera.
Miért érdemes?
A Harrow, a Kilencedik ritkán látott merészségű folytatás: Tamsyn Muir egyes szám második személyben mesélteti a történetet, és olyan elbeszélőt ad, akinek az elméje maga is tetthely. Harrow emlékei az első kötet eseményeit is másképp őrzik — mintha Gideon soha nem is létezett volna —, így az olvasó vele együtt rakosgatja össze, mi igaz és mi téboly. Közben a tét brutális: megnyerhetetlen háború, gyűlölt rivális az oldalán, rideg tanítók és egy lemészárolt bolygó kísértete a sarkában. A gótikus borongásba fekete humor vegyül, a kirakós összeállása pedig a kortárs SFF egyik nagy élménye. Türelmet kér, de busásan visszafizeti.
Kinek való?
Neked való, ha izgat a kísérletező elbeszélés — második személyű narráció, megbízhatatlan emlékezet, egymásnak feszülő igazságok —, ha az első kötet után mélyebbre mennél a Lezárt sír világában, és ha örömöt találsz abban, amikor egy zavarba ejtő kirakós végül a helyére kattan.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a Gideon, a Kilencedik lendületes hangját várod vissza, mert ez a kötet zaklatottabb és jóval zavarba ejtőbb annál. Első könyvnek rossz belépő, a trilógia középső darabjaként pedig nyitva hagyott szálakkal ér véget; a testi leépülés, a hányinger és a téboly motívumai érzékenyebb olvasónak megterhelőek lehetnek.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek