A cégvezető

Miért érdemes?

A regény közvetlen megszólítása kényelmetlen közelséget teremt. A narrátor a cégvezető döntéseit sorolja, majd váratlanul az olvasóra fordítja ugyanazokat a kérdéseket. Ettől az erkölcsi eset túlnő egy gazdag ember történetén, és a sikerhez, önigazoláshoz, felelősséghez való viszonyunk kerül vizsgálat alá. A nyelv a vállalati gondolkodás fordulatait keveri a családi emlékezet töredezett képeivel. A növekedés, a jó időzítés és a megfelelő választás szavai lassan kiüresednek, amikor emberi kapcsolatokat kellene leírniuk. A rövid szakaszok és ismétlések vádló ritmust adnak, de a szöveg teret hagy az öncsalás árnyalatainak is. A főhős pályája egy korszak társadalmi történeteként is olvasható. A rendszerváltás utáni üzleti lehetőségek, a kapcsolatok és az ingatlanvilág hátterében egy új sikereszmény formálódik. A döntések, lakások, családi szerepek és elhallgatások egymásra rétegzése teszi érzékelhetővé ezt a változást, gazdasági magyarázatok nélkül. Az olvasás során a magabiztos önkép és a belső üresség közti távolság válik egyre nyugtalanítóbbá. A regény nem kér együttérzést a cégvezető számára, mégis megmutatja, milyen félelmekből és társadalmi jutalmakból épül fel a páncélja. A megszólító forma miatt nehéz kívül maradni: minden fejezet újabb személyes ellenpróbát kínál. A hatás hűvös és maró, ugyanakkor gondolkodásra késztet arról, mit tekintünk eredménynek, és milyen veszteségeket tudunk közben láthatatlanná tenni.