Emberek a kövek között

Miért érdemes?

A horvát hegyek szűk falusi világában Jella számára a táj az egyetlen közeg, ahol szabadnak érzi magát. A kövek, szakadékok és viharok állandó jelenléte testközelivé teszi a történetet: a természet egyszerre menedék, erőpróba és a szereplők indulatait felerősítő tér. A lány és anyja kiszolgáltatott helyzete kevés választást enged, ezért egy új kapcsolat ígérete gyorsan összekeveredik a menekülés vágyával. Jella alakjában a keménység és a sérülékenység folyamatosan váltakozik. A falusi közösség megfigyeli és megítéli, miközben alig kínál valódi segítséget. A párbeszédek mögött sok a kimondatlan félelem, a döntéseket pedig a szegénység és a nőkre szabott szerepek is szűkítik. A közeledés így sohasem válik könnyű románccá: minden gesztus mögött ott áll a társadalmi különbség és az elszakadás ára. A próza erős képekkel dolgozik, de a tájleírások nem állítják meg a cselekményt. A hegyek ritmusa, az időjárás és az út nehézsége szabja meg, mikor találkozhatnak a szereplők, milyen hírek jutnak el hozzájuk, és mennyire maradhat titokban egy kapcsolat. A természethez fűződő ösztönös közelség Jella erejének forrása, ugyanakkor eltávolítja attól a világtól, amelybe belépni szeretne. Akkor érdemes választanod, ha a lélektani történetekben fontos számodra a környezet anyagi jelenléte és a női főhős belső küzdelme. A könyv tömör, de érzelmileg sűrű; a szenvedélyt társadalmi korlátok és kemény következmények kísérik. Ha könnyed szerelmi regényt keresel, a komor közeg távol tarthat. Cserébe következetesen mutatja meg, milyen nehéz utat teremteni két ember között ott, ahol a közösség és a táj is a helyben maradást kényszeríti. A szöveg ritmusa is ezt a bezártságot követi: a tág hegyi látványok után rendre szűk emberi terek következnek. Olvasás közben érdemes figyelned arra, miként változik Jella beszéde attól függően, hogy a tájjal, az anyjával vagy az idegennel kerül kapcsolatba.