Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz

Miért érdemes?

Pippa Fitz-Amobi utolsó éves gimnazista, és az önálló kutatási projektjéhez olyan témát választ, amitől az egész kisváros kényelmetlenül feszeng: az öt évvel korábbi ügyet, amelyben egy középiskolás lány eltűnt, a barátja pedig beismerő üzenet után végzett magával. Az ügy hivatalosan lezárt, a családot azóta is kerülik, és mindenki szeretné elfelejteni. Pip viszont nem hiszi el, hogy a fiú tette, és nekilát összeszedni, amit a rendőrség nem talált meg.

A könyv formája adja a lendületét. A fejezetek közé beékelődnek Pip kutatási naplói, az interjúk átiratai, a gyanúsítotti listák, térképek és a saját megjegyzései — ettől az olvasó együtt gondolkodik vele, passzív követés helyett. Minden fejezet hoz egy új információt, és minden információ átrendezi az addigi képet.

A másik erőssége a közeg. Ez ízig-vérig egy zárt kisváros krimije, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a család jó híre a legfontosabb tőke, és ahol egy kamasz nyomozása azonnal személyes sértéssé válik. Pip sebezhető marad: az iskolatársai, a szülők és végül a saját családja is megsínyli, amit csinál, és a könyv nyíltan kimondja, hogy a kíváncsiságnak ára van.

A történet sorozattá nőtt, több kötettel és képernyős feldolgozással, de ez a rész önmagában is kerek: a nyomozás lezárul, a kérdésekre válasz érkezik. Kamasznak az egyik legjobb belépő a krimi felé, felnőttként pedig gyors, okos, egy ülésben kiolvasható olvasmány. A hosszabb nyomozós krimikhez képest ez az a fajta könyv, amelyet érdemes hétvégére időzíteni — nem fogod tudni két részletben elolvasni. Érdemes külön figyelni arra, hogyan bánik a könyv az áldozat emlékével: a hangsúly végig azon van, hogy egy lezártnak hitt ügy mögött valódi család, valódi gyász és egy közösség kényelmes hallgatása áll.