Halálszünet
kortárs szépirodalom
Egy meg nem nevezett országban január első napjától senki sem hal meg. Az öröm hamar intézményi válsággá válik: kórházak, családok, biztosítók és egyházak próbálnak alkalmazkodni a végtelenül elnyújtott élethez. A halál később levelekben jelenti be működésének új rendjét, ám egy csellista küldeménye visszatér hozzá. A közéleti szatíra innen személyesebb, különös kapcsolattá szűkül.
Miért érdemes?
Mi történik egy országgal, ha az emberek egyszer csak nem halnak meg? A Halálszünet ezt a kívánságnak is beillő feltevést a mindennapi működés felől vizsgálja. A kórházak, a családok és a temetkezésből élők más-más bajjal szembesülnek, így az örömhírként fogadható változás rövidesen egymásba kapcsolódó gyakorlati és erkölcsi gondokat teremt. Saramago szatírája akkor csíp igazán, amikor a fennkölt nyilatkozatok mellé odakerül a pénz és az intézményi érdek. Az állam, az egyház és a szervezett bűnözés is igyekszik megtalálni a saját mozgásterét. A gondolatkísérlet következetessége szórakoztató: szinte várod, melyik újabb rendszer mond csődöt egy olyan feltétel miatt, amelyet korábban adottnak tekintett. A könyv hangja később személyesebbé válik, és a halál alakja is közel kerül az emberi tapasztalathoz. A társadalmi látképet a gyász, a kötődés és a mulandó élet értékének kérdései egészítik ki. Ez a hangsúlyváltás friss figyelmet kíván tőled; a kezdeti ötletből olyan történet bontakozik, amelyben a groteszk és a gyengédség is helyet kap. Az elbeszélő bőbeszédű, önmagára is visszakérdező hangja külön élvezetet adhat. A kanyargó mondatok és az egybefolyó megszólalások sűrű figyelmet kérnek, ugyanakkor teret nyitnak a gunyoros mellékeseknek. A nevetés mögött végig ott marad a gondozás és az elengedés terhe. Ettől lehet a regény egyszerre játékos olvasmány és alkalom arra, hogy a végességről elvont jelszavak nélkül gondolkodj.
Kinek való?
Neked való, ha kedveled az egyetlen képtelen feltevésből kibomló társadalmi szatírát, és a halálról fekete humorral is tudsz olvasni. Különösen érdekes lehet számodra, ahogyan a közügyek és intézmények után az egyéni kötődés kerül előtérbe ugyanabban a történetben.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a haldoklás, az ápolás vagy a gyász témájában most kíméletes olvasmányra van szükséged. A morbid humor mellett a hosszú mondatok és az elbeszélés jelentős hangváltása is próbára tehet, ha végig azonos tempót és nézőpontot vársz.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek