Santerra bíboros

Miért érdemes?

Lavinia Tarsin szobrászként akar helyet szerezni magának Rómában. Művészi munkája önállóságot ígér, ugyanakkor olyan társasági és egyházi körökhöz vezeti, ahol a rang, a hírnév és a múltja fölötti ítélet határozza meg, miként néznek rá. Santerra bíboros figyelme szakmai, lelki és érzelmi síkon is tétet teremt. A kapcsolat kezdettől olyan határokat érint, amelyeket egyikük sem léphet át következmények nélkül. A regény Rómája műtermek, paloták és vallási terek között mozgatja Laviniát. A szobrászat cselekményformáló erő; Lavinia alkotóként formát ad az anyagnak, miközben környezete az ő életét próbálja elfogadható alakra kényszeríteni. A művészi ambíció ezért összekapcsolódik a női önrendelkezéssel. Lavinia szerelmi választása együtt jár annak eldöntésével, ki mondhatja meg, milyen múlt után jár neki új kezdet. Santerra helyzetét hit, intézmény és személyes kötődés egyszerre szabja meg. A bíborosi rang akadálynál több: felelősséget hordozó identitás, amelyhez felelősség és nyilvános szerep tartozik. A történet feszültsége abból ered, hogy az érzelem egyik szereplőt sem emeli ki automatikusan ezekből a kötelékekből. A titkok feltárása közben mindketten kénytelenek szembenézni azzal, mit kérne tőlük a másik, és mit veszítenének a döntéssel. Ez a Lavinia Tarsin-sorozat első kötete, ezért a fő konfliktusok egy része a folytatás felé nyitva marad. Szenvedélyes, melodramatikus jeleneteket, vallási kérdéseket és női művészpályát kapcsol össze. Más olvasmányt válassz, ha gyors, teljes lezárást vagy visszafogott érzelmi hangot keresel. Akkor működhet, ha a tiltott kapcsolat mellett azt is követed, hogyan próbál egy alkotó nő saját nevet, munkát és erkölcsi mércét teremteni.