Armand, a vámpír
fantasy
A Vámpírkrónikák sorozat 6. kötete
A Vámpírkrónikák hatodik kötete: a sorozat egyik legrégebbi mellékszereplője végre a saját történetét mondja el. Armand ikonfestő novíciusként indult, a reneszánsz Velencében lett vámpír, aztán a párizsi temetőkben a Sátán misszionáriusa, később a Vámpírszínház igazgatója — fél évezred, amelyet eddig csak mások elbeszéléséből ismerhettünk. A huszadik században, két halandó gyerekhez kötődve jut el odáig, hogy szembenézzen a hitével és a hitetlenségével. Vallomásos gótikus regény hitről, művészetről és túlélésről.
Miért érdemes?
Armand sokáig a Vámpírkrónikák nagy rejtélye volt: a korábbi kötetek kívülről mutatták, gyönyörű, kiismerhetetlen és veszedelmes mellékalakként. Rice itt kinyitja ezt a figurát, és a sorozat egyik legszebb ívű élettörténetét adja: az ikonfestő novíciusból a reneszánsz Velencében lesz vámpír, aztán a párizsi temetők Sátán-kultuszának hitszónoka, végül a Vámpírszínház igazgatója. A festészet és az ikon motívuma végigvonul a könyvön — Armand számára a hit és a művészet ugyanannak a kérdésnek két oldala. A huszadik századba érve két halandó gyerek billenti ki ötszáz év magányából. A sorozat legvallomásosabb, leginkább befelé forduló kötete.
Kinek való?
Neked való, ha a Vámpírkrónikákból a lélektani, vallomásos vonal áll hozzád közel, ha érdekel a reneszánsz Velence és a művészet szerepe egy több évszázados életben, és ha Armand alakja már az Interjú a vámpírral óta izgat. Lassú, gazdagon díszített próza kedvelőinek.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha feszes cselekményt vársz: ez visszaemlékezés, amelyben a hangulat és az önvizsgálat viszi a történetet. A vallási válság, az erőszak és az érzéki tartalom felnőtt olvasót feltételez, a kamasz alakokhoz kötődő érzelmi-testi szálak pedig kifejezetten kényelmetlenek lehetnek. A sorozat korábbi köteteinek ismerete nélkül Armand története sokat veszít a súlyából.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek