Harry Potter és a Főnix Rendje

Miért érdemes?

A sorozat itt lép át abba a szakaszba, ahol a varázsvilág veszélyesebbé válik belülről, mint kívülről. Voldemort visszatért, a Mágiaügyi Minisztérium viszont képtelen ezt beismerni, ezért inkább Harryt és Dumbledore-t állítja be hazudozónak. A sajtó nekiesik egy tizenöt éves fiúnak, a minisztérium pedig embert küld a Roxfortba, hogy rendet tegyen.

Ez az ember Dolores Umbridge, és ő a sorozat legkellemetlenebb figurája. Nincs benne semmi látványos gonoszság: rózsaszín kosztümben jár, cukros hangon beszél, macskás tányérokat aggat a falra, és közben módszeresen leépíti az iskolát. Rendeletekkel kormányoz, elveszi a tanároktól a hatáskört, a diákoktól a védekezés jogát, és olyan büntetést talál ki, amiről a gyerekek nem mernek szólni. Aki dolgozott már olyan helyen, ahol egy mosolygós ember tette tönkre a levegőt, annak ismerős lesz.

Harry ebben a kötetben kiállhatatlan. Ordít a barátaival, magára marad, mindenkire dühös. Sokan ezért nem szeretik a könyvet, pedig ez a legőszintébb dolog benne: pontosan így reagál egy kamasz arra, hogy előző nyáron meghalt valaki mellette, és utána egész évben senki nem beszélt vele róla.

A válasz erre a Dumbledore Serege lesz. A gyerekek maguk szervezik meg azt az oktatást, amit a felnőttek megtagadtak tőlük, és ez a sorozat egyik legfelszabadítóbb szála.

A kötet a leghosszabb az egész sorozatban, és lassan indul. Cserébe itt derül ki, mi köti össze Harryt Voldemorttal, és itt veszít el valakit, akit a történet öt könyvön át épített fel.