Megszállottság

Miért érdemes?

A regény középpontjában Meredith nézőpontja áll, amelyet a gyász, a bűntudat és a szakmai tudás egyszerre alakít. Pszichiáterként pontosan érti, milyen jelek utalnak határátlépésre, saját viselkedését mégis egyre nehezebben szabályozza. Ez a kettősség különös feszültséget teremt: az olvasó együtt látja a felismerést és az önigazolást. A veszély belülről indul, mert Meredith már azelőtt követni kezdi Gabrielt, hogy a férfi belépne a rendelőjébe.

Gabriel páciensként való megjelenése azonnal etikai csapdát hoz létre. A terapeuta és kliens közötti bizalom világos szakmai kereteket kívánna, miközben Meredith olyan előzetes tudást és személyes érintettséget hallgat el, amely kizárná a kezelést. Minden ülés kétféleképpen olvasható: terápiás beszélgetésként és egy rögeszme újabb táplálékaként. Ettől a rendelő, amelynek biztonságos térnek kellene lennie, fokozatosan a kontrollvesztés színterévé válik.

A tragikus kapcsolat részletei lassan rendezik át a szereplőkről alkotott képet. Meredith azt kérdezi, miként képes Gabriel működni, amikor az ő saját élete széthullott, és a válaszkeresés egyre személyesebb beavatkozásokhoz vezet. A történet feszültsége abból ered, hogy az információk késleltetve érkeznek, a főhős ítélete pedig bizonytalan mérce. Az olvasónak folyton újra kell mérlegelnie, ki figyel kit, ki irányítja a találkozásokat, és melyik magyarázat szolgál csupán önvédelemként.

Ez a könyv műfajilag is eltér Keeland romantikus regényeitől. A vonzalom és a szexualitás jelen van, de pszichológiai thrillerbe ágyazódik, ahol a szakmai visszaélés, a gyász és a megszállott viselkedés adja a tétet. A kapcsolat biztonságos beteljesülésének várása helyett a megbízhatatlan érzékelés és a romló döntések tartják fenn a figyelmet. Akkor működhet számodra, ha vállalod, hogy a közelség itt fenyegetést is jelent, és a fordulatok erkölcsileg kényelmetlen helyzetekből születnek.