Tengerparti menedék

Miért érdemes?

Annie olyan helyen próbál talpra állni, amelyhez a családja emléke köti. A régi nyaraló felkeresése ezért egyszerre vigasztaló és fájdalmas vállalás. Ugyanaz a part őrzi a közösen töltött nyarak örömét és teszi érzékelhetővé az elveszített emberek hiányát. A hazatérésben azt élheted át vele, milyen nehéz új hétköznapokat kialakítani egy korábban csak vakációkra szolgáló helyen.

Keaton festményei egy régebbi Annie-t mutatnak, akit a férfi a saját emlékeiben őrzött meg. Az új találkozáskor viszont már a gyászoló nő áll előtte. Ez az eltérés különös feszültséget ad az ismerkedésüknek, hiszen a régi vonzalom mellé valódi megismerésre is szükségük van. Keaton visszahúzódása miatt a figyelméből és a tetteiből kell kiolvasni, mennyit mer megmutatni magából.

Annie az édesanyjával folytatott utolsó beszélgetést is újra meg újra felidézi. A bűntudat egy hétköznapi családi emléket terhel meg azzal, hogy már nincs mód a folytatására. A kertészkedés közben másféle kapcsolatot talál az anyjához, a tőle hozott emlékek egy elvégezhető feladathoz társulnak. Ezek a részletek a gyászt a napok beosztásában és az apró foglalatosságokban teszik átélhetővé.

Egy munkalehetőség később választás elé állítja Annie-t, és próbára teszi a visszatéréskor hozott elhatározását. Az addig kialakított kapcsolatoknak ekkor már a jövőjéről szóló döntésben is helyet kell kapniuk. Ettől az újrakezdés folyamata nyitott marad, hiszen a menedék megtalálása után is mérlegelnie kell, merre induljon. A szerelmi szálat végig elkíséri a saját életéről való rendelkezés igénye.