Az elveszett lélek

Miért érdemes?

János annyira belemerül a munkába és az állandó sietségbe, hogy egyszer csak önmagát sem találja. Az orvos különös magyarázatot ad a zavarára: a lelke lemaradt mögötte. Ebből az egyszerű mesehelyzetből indul egy rövid, felnőttekhez is szóló képes történet, amely a várakozásnak és a saját életünkhöz való visszakapcsolódásnak ad teret. Tokarczuk kevés mondattal dolgozik, Joanna Concejo rajzai viszont hosszan időznek a férfi környezetében. Egy szoba tárgyai, az ablak körüli változások, a növények és az emlékeket felidéző alakok külön történetet bontanak ki. A képeken is olvasnod kell: az apró elmozdulásokból érzékeled, mennyi idő telik el két lapozás között. A grafit finom árnyalatai és a füzetlapokra emlékeztető felületek egyszerre keltenek otthonos és elhagyatott benyomást. A szöveg rövidsége tág helyet hagy annak, amit te veszel észre a rajzokon. A magány így megfigyelhető részletekből áll össze, és attól válik személyessé, hogy egy ismerős tárgyban vagy mozdulatban a saját napjaidra ismerhetsz. Gyorsan a végére lehet érni, de a lapozgatás tempója sokat alakít az élményen. Érdemes megállni az oldalpároknál, visszanézni, mi változott, és hagyni, hogy a mese egyszerű képe tovább dolgozzon benned. A túlhajszoltságról szóló gondolatokat a könyv csöndes, néha szomorú hangulata hordozza; a nézelődés itt a történet befogadásának lényegi része.